TÁBORILELKÉSZ

HÍREK
TÖRTÉNELEM
 • A vallás, az egyház és a katonaság
 • A katonai lelkipásztori szolgálat története 1773-ig
 • Apostoli Tábori Helynökség működése a Habsburg-monarchiában 1773-1918 között
 • Forradalmak és a katonai lelkészet
 • Nemzeti hadsereg és a Magyar Apostoli Tábori Helynökség
 • Magyar Királyi Honvédség tábori lelkészete
 • Katonalelkészi szolgálat a Magyar Néphadseregben
HM TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Zsidó Lelkészi Szolgálati Ág Tábori Rabbinátus
PROGRAMOK
ELMÉLKEDÉSEK
ÜNNEPEK
VIDEOK
INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET
GALÉRIÁK
ÉLŐ TÖRTÉNELEM - VITÉZI REND
IMPRESSZUM


TÉMAGYŰJTŐ
HM Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Vitézi Rend
Zsidó Lelkészi Szolgálat hírei

 PARTNER LAPUNK HÍREI

 KATOLIKUS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. június  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 PROTESTÁNS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. június  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 ON-LINE KÖZÖSSÉGI KOMMUNIKÁCIÓ

Neve:          
Jelszava:     

 HÍRLEVÉL


Bátorodjék a ti szívetek-Krisztus válasza a kétkedőknek

Startlap megosztás
2011-05-23 20:13:15
PAXSzigeti Miklós vancouver-i református lelkész igehírdetését ajánljuk szeretettel a 2011. május 17-én Afganisztánban balesetben elhunyt katonák hozzátartozóinak, sérült bajtársaiknak és minden értük aggódónak.

Lekció: Márk 6: 30 – 52
Textus: Márk 6: 52 „Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt”.

Kedves Testvérek!

Miután Jézus feltámadt a halálból 40 napig a tanítványokkal volt és tanította őket. Jó lenne tudni, mire tanította? Jó lenne, ha minket is tanítana! Egészen biztosan úgy tanította – ahogyan előtte is tanította őket, és ahogyan minket is tanít! A napi ige olvasása közben érintett meg az Isten, és ejtett ámulatba, hogy hogyan tanít ő minket. Világosan, hatalommal, erővel – de szelíden és szeretettel!

Az Isten folyamatosan lágyítja, lágyítani szeretné a szívünket! Most is, amiben vagy, ahogyan vagy, amik elé nézel, amiket megéltél és már a múlt – mind ezt a célt szolgálják: hogy meglágyuljon a mi kemény szívünk. Hogyan lágyuljon meg? Három szót mondott a tengeren járó Jézus, mielőtt beszállt a hajóba: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek”.

Hit, remény, szeretet1. Bízzatok. Végezetül megmarad a hit, a remény, és a szeretet. Minden körülmények közt. Miben bízhatok? Pénzben, jó állásban, jó egészségben, biztos örökségben? Nem! Ez mind múlandó! Kiben bízhatok? Jézus Krisztusban, aki megszerezte nekem az életet, amit nem vehet el tőlem senki.  „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata”. (Kolossé 1:13–14) Ő jár előttem, ő vezet, ő visz be a mennyei hajlékba, amit elkészített. Benne bízok, mert ő szeret, és neki gondja van rám! A bűneimet utálja, azokból tisztogat – de engem nagyon szeret, és terve van az életemmel. Ezért hívő emberként egyedül, teljesen és vakon bízok benne – nem a körülményeimben, hanem az ő örök hűségében! Amit különben már rengetegszer megtapasztaltam, és szégyen, hogy még mindig sokszor ilyen reményvesztett vagyok, ilyen hallatlan csüggedés, elkeseredés sugárzik rólam! Ahogyan a tanítványok a hajóban: Nem bíztak az Úrban… „Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt”.

2. Azért bízhatok mert igaz, amit mond: „én vagyok”. Nem szellem, nem álomkép – hanem az élő Isten, a feltámadt Úr, Jézus Krisztus! Itt vagyok, jelen vagyok, benne vagyok. Tudok róla. Mintha azt mondaná: kedves gyermekem, értsd meg végre, hogy nem vagy egyedül, hanem én, aki mindenek teremtője, Ura, Istene vagyok – én vagyok a te társad! Ha behívsz a szívedbe, akkor jelen vagyok az életedben – akkor is, amikor minden okod meglenne a kétségbeesésre; akkor is ott vagyok melletted nagyon valóságosan, a hit által. Ha az életedet összekötötted Jézus Krisztussal, ha ő neked bűnbocsátó Istened, ha a vére által megmentett ember vagy – akkor ő jelen van az életedben!

Sokszor éppen nem értett próbák, nehézségek közben mutatja meg magát és mondja szelíden: „én vagyok”. Nem a körülmények, nem a baktérium, a káros sejtek, nem a gonosz emberek, a gazdasági helyzet, a felhalmozódó problémák – hanem én. A te megváltó Urad, aki ezenközben odaállok melléd (a tengeren jön, ahol senki nem számit rá) – és megfogom a kezed. Lehet, hogy nem azonnal – de akkor, amikor kell.

Vagy ez mese? Próbáld ki! Aki megalázta magát előtte, megvallotta bűneit, átadta neki nyomorúságos életét, kiszolgáltatta magát neki – aki az övé, mert bűnbocsánatot, kegyelmet nyert nyomorult koldus: az tudja, tapasztalta, hogy az Isten szeretet! Mert az már tapasztalta a leghatalmasabb csodát, hogy Jézus odaállt mellé, amikor ránehezedtek bűnei, és átszögezett kezeit nyújtva segítette talpra – miközben tisztára mosta Jézus vére. Akkor is ezt mondta: „én vagyok” – aki érted adtam magam.

3. Éppen ezért: ne féljetek”. A feltámadt Úr Jézus szólítja meg így az övéit! Sőt azt mondja a megrémült asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek”. Ti, akik őt keresitek, ne féljetek, mert előttetek megy! „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét”. (2Timóteus 1:7)

Pedig mi mindig félünk. Megijedünk, és félünk. Féltjük a létünk, a helyzetünk – pedig ha velünk van Jézus, ha az ő útján járunk, legyen az bármi nehéz is: nincs mitől félni.

Kalkuttai Boldog Teréz anyaEgy amerikai szenátor ellátogatott Kalkuttába, ahol Teréz anya és munkatársai szolgáltak, haldokló gyermekeket gondoztak, rettenetesen nehéz körülmények közt. Úgy hívták az intézményt: „haldoklók háza”. A nincstelen tömegek hozták beteg gyermekeiket, akiket a modern, jóléti társadalmakban egy gyógyszeres kezeléssel meggyógyítottak volna – ott nem volt gyógyszer, és ezek a gyermekek legtöbbször elhagyottan, egyedül haltak meg. Ott gondozták őket, és szerették, így haltak meg, vagy néhányan így épültek fel. A szenátor, amikor mindezt látta, azt kérdezte Teréz anyától: Hogyan bírja elhordozni ezt a rengeteg szenvedést, fájdalmat, anélkül, hogy ne roppanna össze? Kedves Szenátorom – válaszolta – engem nem arra hívott el az Isten, hogy sikeres legyek, hanem arra, hogy hűséges.

Téged és engem sem arra hívott el az Isten, hogy sikeresek legyünk – hanem arra, hogy hűségesek. Hűségesek Jézus Krisztushoz, az ő elhívó szeretetéhez! És miközben Teréz anya hűséges volt, adta magát Krisztusnak, és embertársainak – aközben sikeres is lett, mellékesen. De nem ez érdekelte, nem ez igazolta, nem ezért élt. Hanem azért élt, mert küldetése volt, amit az Úrtól vett át! Elhívatott – és hűséges akart maradni elhívójához.

Mert az életünk alapjában, a legtöbb dologban nem különbözik azokétól, akik nem elhívottak. Sőt, akik elhívottak, sokszor több megpróbáltatással kell szembenézzenek, mint a hitetlenek. Mi is éppen úgy hányattatunk, mint a tanítványok, akikről olvastunk ebben a két történetben. A döntő különbség az, hogy közben Jézus tanít, formál! Szívlágyítást végez! A Szentlélek Isten végzi el, hogy bízzál, tapasztald, hogy Jézus veled van, és ezért soha ne félj!

Az első próba a kenyérkérdés volt. Kedvesen mondták Jézusnak, miután már órák óta tanította a sokaságot: késő délután van, bocsásd el őket, hadd vehessenek ennivalót. Erre Jézus: „Ti adjatok nekik enni”. Sokkolóan hangzott. Nincs annyi pénzünk, meg sem tudjuk járni. „Hány kenyeretek van?” „Öt kenyerünk van, meg két halunk”. És az elég lett. Nem lett egyszerre ezer, de elég lett mindenkinek, bőven. Az Úr kirendelte, ami kellett. 12 tele kosárral maradt, miután ettek több mint ötezren. Hatalmas, ámulatba ejtő csoda. Az Isten gondoskodó szeretetének kézzelfogható jele. Akik átélték, biztosan felbátorodtak, erőt, hitet, reménységet kaptak általa.

Jézus a tanítványokkalDe rögtön ezután kényszerítette Jézus a tanítványait, hogy hajózzanak át a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. Vagyis őt hagyják ott. Miért akart elszakadni tőlük? Biztos nem értették. Talán más tanítványokat akar választani magának? Nem volt mit tenni, elindultak – kétségekkel tele. Aztán nem tudtak haladni. Küszködtek, izzadtak, fáradtak, vesződtek – mégse jutottak előre. Pedig nem az ő ötletük volt ez az egész, Jézus küldte őket. Jézus parancsára indultak el, amikor nem is akartak elmenni. Köszönjük szépen, ez ám az áldás, az engedelmesség áldott gyümölcse… Egy lépést se halad a hajó előre. Hosszú órákat küszködnek, jön az éjszaka, az éjszaka közepe – ahogyan a biblia írja: „a negyedik éjszakai őrváltás idején”, azaz hajnali 4 órakor: közeledik valaki a tengeren járva. Homályos derengés, kimerültség – biztosan szellem. Miért éjjel négykor? Miért ijeszti meg őket? Miért kellett egész éjjel hiába küszködni? Azt olvassuk: „Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek”. Jézus tudta, hogy ez fog történni – miért? Miért mindez?

Aztán elmondta Jézus ezt a három szót: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” És ezt olvassuk: „Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt”. Tehát folyt tovább a szívlágyítás.

Zukrowski lengyel író meséli háborús regényében, hogy amikor télvíz idején menetelt fáradt katonáival, azok egyre-másra le akartak pihenni az útszélen. Úgy látta: nincs más választása, mint vágni egy kökénybotot, s ütni a hátukat, maguk elé tartott kezüket. ”Emlékszem azokra a gyűlölettől izzó pillantásokra. Ha megtehették volna, ott helyben belém eresztenek egy sorozatot. De mikor a szálláson szárították gőzölgő rongyaikat...., forró szorítást éreztem a karomon, s hallottam az édes suttogást: - Főhadnagy úr, én ott haltam volna meg, ha végig nem vág rajtam a botjával. Ezt sosem felejtem el. Olyan jó lett volna aludni, már alig-alig pislogtam, mint a kormos kanóc a petróleumlámpában. A csontember már készülődött is hozzám, hogy elfújjon...” – Köszönöm, hogy kínzott, főhadnagy úr – így, ezért éltem túl.

Jézus a kezébe veszHa Jézus Krisztust behívtad a szívedbe, ha neki akarsz engedelmeskedni, ha rá bíztad az életed – akkor ő kezébe vett! Akkor formál, alakít – mint a tanítványokat, mint Teréz anyát, mint minden hívő embert! Életünk eseményei által, közben szívlágyítást végez – hogy kemény szívünket meglágyítva egyre inkább eszközei lehessünk: akik nem sikeresek akarnak lenni, hanem hűségesek!

Egy kevéssé ismert éneket választottam ma az istentisztelet végére, 393 „Mind jó, amit Isten tészen” – így kezdődik valamennyi versszaka.

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.
2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.
3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.
4. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Boldog az az ember, akinek ez az ének a hitvallása! Békességet nyert, küldetést kapott! Isten eszköze, és él az Isten dicsőségére! Ámen.

2011. 05. 22. Vasárnap. Vancouver



Szerző: Szigeti Miklós református lelkész


 
© 2010. Táborilelkész - a katonák egyházi hírei