TÁBORILELKÉSZ

HÍREK
TÖRTÉNELEM
 • A vallás, az egyház és a katonaság
 • A katonai lelkipásztori szolgálat története 1773-ig
 • Apostoli Tábori Helynökség működése a Habsburg-monarchiában 1773-1918 között
 • Forradalmak és a katonai lelkészet
 • Nemzeti hadsereg és a Magyar Apostoli Tábori Helynökség
 • Magyar Királyi Honvédség tábori lelkészete
 • Katonalelkészi szolgálat a Magyar Néphadseregben
HM TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Zsidó Lelkészi Szolgálati Ág Tábori Rabbinátus
PROGRAMOK
ELMÉLKEDÉSEK
ÜNNEPEK
VIDEOK
INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET
GALÉRIÁK
ÉLŐ TÖRTÉNELEM - VITÉZI REND
IMPRESSZUM


TÉMAGYŰJTŐ
HM Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Vitézi Rend
Zsidó Lelkészi Szolgálat hírei

 PARTNER LAPUNK HÍREI

 KATOLIKUS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. november  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 PROTESTÁNS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. november  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 ON-LINE KÖZÖSSÉGI KOMMUNIKÁCIÓ

Neve:          
Jelszava:     

 HÍRLEVÉL


Kiborulás vagy leborulás?

Startlap megosztás
2011-03-10 13:16:58
MózesVancouver, 2011. 03. 06. Vasárnap

Lekció: 4 Mózes 11: 1 – 32
Textus: 4 Mózes 11: 10 – 30; 20: 1 – 11

Kedves Testvérek!

Ha az Úr Jézusnak adtuk magunkat, és kegyelméből új élete nyertünk bűneink bocsánata által, akkor ő elkezdi bennünk újjáteremtő munkáját, és végzi egészen addig, ameddig csak haza nem hív magához. Ennek az újjáteremtő munkának a következménye az életünkben kézzelfoghatóan jelentkezik abban, ahogyan viselkedünk, reagálunk, beszélünk, gondolkodunk. Folyamatosan végzi el ezt a mi szerető Urunk az ő élő és ható igéje és Lelke által, a vele való rendszeres kapcsolaton keresztül. Ha pedig ezt végzi, ennek nagyon sok áldása mutatkozik meg egészen nyilvánvalóan a neki szentelt életű ember életében, amitől mindenekelőtt ő maga hatalmasan gazdagodik, de egyben csodálatosan gazdagít másokat – kegyelemből. Isten bűnbocsátó kegyelméből az Úr Jézus Krisztusban – ami életünk és minden ajándék egyedüli forrása!
Ma Mózes és Áron életének példáján keresztül nagyon gyakorlati és aktuális tanítást ad elénk az ige arról, amilyen munkát végez Jézus Krisztus újjászülő kegyelme azok életében, aki kitárják előtte szívüket! Ezért ma először arról lesz szó, hogy: 1. milyen az ember Jézus Krisztus ismerete nélkül, aztán 2, hogy milyen, ha már ismeri, de még nem adja át neki teljesen magát, és végül 3, amikor valóban és igazán Úrrá lesz benne, rajta az Isten szeretete.

Jézus a Gecemáni kertben1. Aki Jézus Krisztus ismerete nélkül él, az éppen olyan, mint amilyen Mózes volt megtérése előtt, vagy amilyen az Isten ellen állandóan lázadó nép volt. Olyan emberek, akik újra és újra kiborulnak. Ez jellemző rájuk. Amikor még Egyiptom hercegeként meglátta Mózes, ahogyan igazságtalanul veri az egyik munkafelügyelő az ő honfitársát, elöntötte a vér a fejét, és agyonütötte az egyiptomit. (2Mózes 2:11–12)

Attól a ponttól, hogy kijött Izráel népe Egyiptomból, bármilyen nehézség, próba adódott, minden esetben azt mondták: miért is jöttünk ki Egyiptomból, miért hallgattunk Mózesre, Áronra, az Úrra? Menjünk vissza! Amikor nem volt mit enni – és aztán Isten adta a mannát. Amikor megunták a mannát, és kérték a húst – és Isten adta a fürjeket. Amikor Cin-pusztájában nem volt víz – és Mózes vizet fakasztott a sziklából.

Miért voltak ilyenek? Azért, mert néztek – de nem láttak; hallottak – de nem értettek. Isten olyan sokszor, világosan kijelentette magát, hallották az igét, hozzájuk szólt, meg is érintette őket – de olyan volt, mint az útfélre esett mag: felkapkodták a madarak, és az élet újabb kihívásai közben már nem jutott eszükbe. „Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg! Mert megkövéredett e nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak, és szemüket behunyták, hogy ne lássanak szemükkel, és ne halljanak fülükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket”. (ApCsel. 28:26–27) A gyógyuláshoz ugyanis megtérésre van szükség: bűnbánatra, bűnvallásra, és a bűnbocsánat elfogadására. Hány és hány ember van, aki talán már gyermekkorától hallja az igét – de soha, egyetlen bűnt sem tud megnevezni az életében. Gyermekekkel hittanórán beszélgettem erről. Csak ketten voltak, testvérek. Az anyagban volt az ige: valljuk meg bűneinket – nevezzetek meg valamit, akármit az életetekben, ami bűn. Nem tudtak. Milyen sokan vannak így…? Vakok, süketek.

Azt kérik számon Mózestől és Árontól: „Miért hoztátok el az Úr gyülekezetét ebbe a pusztába? Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból?” (20:4-5) Vakok! Nem Mózes és Áron vitték őket oda – hanem az Úr. A csodák, ahogyan kijöttek, és a csoda, ahogyan vezette őket. Nem arra mentek amerre akartak, és nem is arra amerre Mózes vagy Áron vezette volna őket – hiszen nappal felhőoszlop, éjjel tűzoszlop ment előttük (2Móz. 13:22). Látták, tapasztalták – elfelejtették? Hát Mózes és Áron hozta ki őket? Dehogyis – az Isten vezetése és oltalma alatt vannak.
Tudjátok mi a csoda? Az, hogy azok a pogány népek, akik kapcsolatba kerülnek velük, azok emlékeztek mindazokra a csodákra, amiket velük tett az Úr – de ők, akikkel tette, ők nem! Ők olyanok, akikről múlt héten volt szó: megáldott áldatlanok – ezért kiborulnak. Nincs bennük tartás, erő, alap.

Szentlélek galamb2. Azt mondta egyszer nekem valaki: ne legyek ilyen ítélkező. Még a hívő emberek közt is van olyan, aki labilisabb idegzetű, depresszióra genetikusan, vagy az őt ért sokféle hatások miatt is hajlamos. Hívő ember is kiborul. Így van, előfordul. Az óriási különbség, hogy a hívő ember az Úr felé, Neki borul ki! Nem játssza meg magát, nem lóg róla a kegyes máz. Őszinte. Odaáll elé, és elmondja. És az Úr gondozásba veszi.

Mózes számon kéri az Istent: „Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép, és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak? Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk! Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat”! (…) „Akkor ezt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos van ebben a népben, amely között vagyok, és te ezt mondod: Húst adok nekik enni egy álló hónapig?! Vajon lehet-e annyi juhot és szarvasmarhát vágni nekik, hogy elég legyen? Vagy össze lehet-e gyűjteni a tenger minden halát, hogy elég legyen nekik? De az ÚR ezt mondta Mózesnek: Hát olyan kevés az ÚR ereje? Majd meglátod, beteljesedik-e az én beszédem, vagy sem”.

De hát hol van Mózes hite? Hol vannak a csodák, a mindennapi vezetés, mint átélt valóság? Inkább meg akar halni – mert az Úr ilyen nagy rosszat tesz vele. Tesz? Dehogy.

De legalább az Úr felé néz, legalább Neki mondja el: hogy hitetlen. Hogy ez van a szívében. Mint, amikor Simon Péternek mondja az Úr Jézus: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” (Lukács 22:31) Simon a régi neve Péternek – kőszikla. Mert miközben ezt a hitetlen szöveget mondta Mózes – aközben az Úr Jézus érte is imádkozott. És érted is imádkozik. Hogy majd úgy mond el neki, mint bűnvallást – bocsásd meg, hogy ilyen hitetlen vagyok, könyörülj rajtam!

Mert Jézus a közbenjárással és imádkozással egyetemben – jelekkel, igékkel meg is erősít. Miközben a Sátán mindig egymás ellen fordít minket, még az ő népét is – addig az Úr egymás mellé rendel minket, hogy egymás hite által erősödjünk. Miközben a nép lázad Mózes és az Úr ellen, és Mózes is kiborul – az Úr 70 prófétáló vént rendel Mózes mellé; a nép elöljárói közül. Ők is prófétáltak: azaz Isten igéjét, bűnbocsátó kegyelmét, üzenetét szólták!

A Sátán itt is be akart kavarni, hogy féltékennyé tegye Mózest, de ezt már nem sikerült, mert kiáradt a Lélek! „Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! De Mózes ezt mondta neki: Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az ÚR!” Mert Isten Szentlelke már munkát végzett benne!

Mózes és a kőtábla3. Ezért, amikor kevéssel később – 16 rész – 250 vezető ember, a gyülekezet képviselői, neves emberek felkeltek Mózes ellen – Mózes már hitben erősen, higgadtan, alázattal de határozottan tudta kezelni. Nem borult ki. Többen „fölkeltek Mózes ellen, kétszázötven emberrel Izráel fiai közül, akik a közösség vezető emberei, a gyülekezet képviselői, neves emberek voltak. Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az ÚR gyülekezete fölé?! Hiszen az egész közösség a maga egészében szent, és közöttük van az ÚR! Ezt hallva, Mózes arcra borult”. Ki előtt borult le Mózes? Alázattal a vezetők előtt – és az Úr előtt!  „…és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Majd reggel tudtul adja az ÚR, hogy ki az övé, ki a szent, és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet hozzá, akit kiválasztott”. Az Úr pedig megmutatta hatalmát, és azt, hogy kit választott, ki az ő kegyelmet nyert szolgája.
Ugyanez történt a Cin-pusztában, ahol nem volt víz. A hitetlen nép lázadozott, számon kérték Mózest és Áront, pedig nem ők vezették őket – és Mózes és Áron nem borultak ki. „Mózes és Áron pedig elment a gyülekezet elől a kijelentés sátrának a bejáratához, és arcra borultak. Ekkor megjelent nekik az ÚR dicsősége”. Már nem kiborultak – hanem leborultak – és megjelent az Úr dicsősége. Isten jelenléte: békéje, ereje, hatalma, szeretete betöltötte Mózes és Áron életét! Miért? Mert Mózes és Áron teljesen átadták, kiszolgáltatták, rábízták magukat – vagyis az Isten dicsőségére volt az életük! És mellékesen: Mózes a botjával vizet fakasztott a sziklából.
Mózes először kiborult – de legalább az Úr felé tette! És az Úr nem büntette meg, nem tette félre, nem alázta meg – hanem szeretettel, hűséggel, kegyelmesen elvezette odáig: hogy gondban, bajban, kihívások közt már nem kiborult: hanem leborult az Úr előtt. Ez nem megy magunktól – ide a Lélek és az ige vezetése által juthat el az, aki behívta a szívébe, életébe Jézus Krisztust! Aki a kereszten a mi össze bűnünkét tökéletesen eleget tett, és megszerezte nekünk a bűnbocsánatot és az életet!

Kiborulsz – kiborulsz az Úr előtt (ez is hitetlenség – csak kezelhető hitetlenség) – vagy leborulsz az Úr előtt? Milyen a kapcsolatod vele? A három közül melyikbe sorolod magad? Jézus Krisztus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bőségben éljünk. Hogy ha neki megvalljuk hitetlenségeinket, kiborulásainkat – adjon nekünk igéjéből és Lelkéből, és megtanítson Vele járni, Benne élni; átvéve azokat a lelki javakat, amelyek valódi értékei az életnek: „hiszen az Isten országa igazság, békesség és Szentlélekben való öröm”. (Róma 14:17) Ezt végezze el a mi életünkben is – mint Mózeséban és Áronéban – a mi kegyelmes Megváltónk! Ámen.


Szerző: Szigeti Miklós református lelkész


 
© 2010. Táborilelkész - a katonák egyházi hírei