TÁBORILELKÉSZ

HÍREK
TÖRTÉNELEM
 • A vallás, az egyház és a katonaság
 • A katonai lelkipásztori szolgálat története 1773-ig
 • Apostoli Tábori Helynökség működése a Habsburg-monarchiában 1773-1918 között
 • Forradalmak és a katonai lelkészet
 • Nemzeti hadsereg és a Magyar Apostoli Tábori Helynökség
 • Magyar Királyi Honvédség tábori lelkészete
 • Katonalelkészi szolgálat a Magyar Néphadseregben
HM TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Zsidó Lelkészi Szolgálati Ág Tábori Rabbinátus
PROGRAMOK
ELMÉLKEDÉSEK
ÜNNEPEK
VIDEOK
INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET
GALÉRIÁK
ÉLŐ TÖRTÉNELEM - VITÉZI REND
IMPRESSZUM


TÉMAGYŰJTŐ
HM Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Vitézi Rend
Zsidó Lelkészi Szolgálat hírei

 PARTNER LAPUNK HÍREI

 KATOLIKUS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. november  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 PROTESTÁNS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. november  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 ON-LINE KÖZÖSSÉGI KOMMUNIKÁCIÓ

Neve:          
Jelszava:     

 HÍRLEVÉL


Megáldott áldatlanok

Startlap megosztás
2011-03-09 10:40:54
KőtáblákVancouver, 2011. 02. 27. Vasárnap

Lekció: 4 Mózes 11: 1 – 32 A fürjek.
Textus: „A köztük lévő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát, és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.” 4 Mózes 11: 4 – 6 „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele”. 1Timóteus 6:6–8



Kedves Testvérek!


Elmúlt héten vasárnap és hétfőn volt a napi ige a Kalauzból – most a böjt előtti két vasárnap fogunk ezzel az igeszakasszal foglalkozni. Bár amiről szól, nagyon régen történt, és sokaknak csak mese – a valóságban Isten élő igéje, és nagyon fontos üzenetek vannak benne.

MózesAmikor kihozta az Úr az ő népét Egyiptomból a szolgáság házából (10 csapás), nagyon hamar elkezdett a nép elégedetlenkedni, siránkozni Mózes és az Úr ellen, és vissza akart térni Egyiptomba: az üldözősereg miatt – átkelés a vörös tengeren; az élelem miatt – manna. Mi az a manna? Minden reggel, valami daraszerű, szemcsés anyag. Amikor meglátták, azt kérdezgették egymástól: »mán hú«, azaz: mi ez? – népi etimológia. Ez az a kenyér, amit az Úr adott. Rettenetes mennyiségben, 40 éven át (600.000 ember). Mindenki annyit szedhetett belőle, amennyire szüksége volt. Kézimalomban megőrölték, mozsárban megtörték. Megfőzték és lepényt készítettek belőle. Íze, mint a mézeskalácsé, olajos süteményé. (Egy speciális tamariszkuszfa levelein egy rovarfajta szúrására fehér cseppek keletkeznek, amelyek megkeményedve lehullanak a földre. De ez sem pontosan az.) Isten gondviselő szeretetének csodája volt, ami napról napra megújult népén – amit ők minden áldott nap megtapasztaltak. Isten látta, hogy a vándorlás közben nem tudnak életfenntartásukról gondoskodni – hát ő gondoskodott népéről. Nem adta a mannát, amikor már ők maguk is tudtak termelni, gazdálkodni – csak ameddig vándoroltak. Addig viszont egyáltalán nem dolgoztak érte, nem került pénzükbe – csak össze kellett szedni. Nem volt ehetetlen, vagy rosszízű táplálék – olajos sütemény, mézeskalács. Isten csodálatos gondviselése – csak unalmas. És egy idő után – elég hamar – a könyökükön jött ki a manna.

Mint sok ember életében a házastárs – akivel nagy a szerelem, szeretet, önátadás, és mind a két fél számára ajándék a másik. Így kezdik. De egy idő után kiderül, hogy nem tud vigyázni a súlyára, undok bizonyos esetekben, nem tud gyereket nevelni, inkább az anyjára hallgat, szórja a pénzt, szereti az itókát, többet van a barátaival vagy barátnőivel, mint a családjával… stb. Lehet, hogy mindig is ilyen volt – de ez régebben nem tűnt fel. Ahogyan azonban múlnak az évek, és egyre szürkül a kapcsolat, mert a kezdeti tűz kialszik – egyre inkább előjönnek mindezek. Olyannyira, hogy felteszi magának a kérdést: mit keresek én mellette? Pedig ugyanaz a személy, aki előtte volt! Továbbra is ő az Isten különleges ajándéka. De már túlságosan megszokta – és ezért a hibái előtérbe kerülnek. És amúgy is: a változatosság gyönyörködtet! És az a kedves, aranyos másik ezért, meg ezért, sőt ezért is sokkal jobb. Mert alapjában az a baj, hogy már unalmas.

Hány és hány áldása van Istennek az életünkben, amit azért nem értékelünk, mert már unalmas? Pedig nem tőlünk függ, nem a mi érdemünk – hanem egyedül az ő végtelen kegyelmének ajándéka. Az életünk egésze: hogy megismerhettük őt, ami Urunkat, Jézust, aki megbocsátja bűneinket. Hogy benne, általa az ő népe lehetünk, akiket kézenfogva vezet a biztos cél felé. Hogy ő kirendel, alakít, formál minden szükségeset az életünkben: hivatást, társat, családot, lakóhelyet. Az ő ajándéka az egészségünk, az ép értelmünk, a munkavégzésünk, az életünk minden részletének alakulása. Amiről múlt héten volt szó: ő lezár és megnyit utakat – mert végtelen szeretettel szeret. A Fiát adta értünk – ennyire! Ezért ha kell, mannát hullat az égből, és munkavégzés nélkül tart meg, gondoskodik rólunk, mert megteheti, és meg is teszi, ha arra van szükség – mert ő pontosan ismer, és gondja van ránk!

MózesMi pedig azt mondjuk – mint Izráel népe a pusztában – bárcsak visszamehetnénk Egyiptomba, a világba, ahonnan kihívtál minket Úr Jézus, mert lásd, ott „ehettünk olcsón halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát, és fokhagymát. (Nemcsak egyféle hagymát, de háromfélét is!) Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk mannán kívül”. Az egész életünk tele van kihívásokkal és unalmassá lett áldásokkal.
Ezek az emberek a „megáldott áldatlanok”. Akik bár áldások tömkelegét kapják az Isten kifogyhatatlan jóságából, az ő ingyen kegyelméből – mégis úgy élnek, úgy viselkednek, mint áldatlanok! Úgy sírnak, jajveszékelnek, fölháborodnak, elégedetlenek – mint akik semmi kegyelmi ajándékot nem kaptak, kapnak.
Miért? Azért, mert nem adták át magukat az Istennek! Miért nem volt ilyen Mózes? Azért, mert ő az Úr jelenlétében élt! Majd jövő héten látni fogjuk, hogy neki is voltak nagyon valóságos kísértései, megpróbáltatásai – de ő az Úrban volt. Rábízta magát – emlékezett az Úr ígéreteire, szabadító tetteire, ezért tudta, hogy az ő hűséges megváltójáé az élete. Nem önmagáért él – hanem az Úrért.
A nép szíve azonban nem volt az Úré. Ismerték Őt – de nem adták át magukat teljesen Neki. Nem bízták rá teljesen életük minden részletét – azzal a nagy és biztos hittel, hogy Neki gondja van rájuk. Mi olyan beszűkültek vagyunk, hogy ezt csak a Szentlélek Isten képes elvégezni bárki szívében.

Hiszen feltehetjük azt a kérdést: mi volt a pusztai vándorlásban résztvevő zsidók életének az értelme? Az, hogy engedelmesen, hittel az Isten akaratát teljesítsék. De nem tették, állandóan lázadtak – ezért egész életükben a pusztában vándoroltak az ígéret földje felé. Jó volt ez? Ez volt minden álmuk? Ezért akartak elmenni Egyiptomból? Jutottak egyről a kettőre? Látszólag nem – mert engedetlenségük miatt nem mehettek be az ígéret földjére. De a valóságban nagyon is, mert minden lázadásuk ellenére, végig Isten vezette őket, az ő oltalma alatt voltak, ő rendelte ki a mindennapit, igazgatta életüket, bizonyította be minden lázadásaik alkalmával, hogy ő szerető, irgalmas, könyörülő Isten.

Életük értelme – hogy formálta, használta őket az Isten szeretete! És hogy engedelmességre tanít az ő példájukon keresztül az Isten! Arra tanít, hogy szeret, hogy bízd rá magad! Soha ne a körülményeidre, a világra, belső vágyaidra hallgass – hanem Rá figyelj, őt kérdezd, Vele élj szoros közösségben! Mert teljesen mások a mi beszűkült céljaink – mint az Úr Istenéi! A mi életünk célja pedig az, hogy Isten dicsőségére éljünk!

Kivonulás és pusztai vándorlásNem tudhatom, de gondolom, hogy ha nem lázadtak volna állandóan Izráel népe az Úr ellen – állandóan tapasztalva az ő csodáit, mindig megújuló szeretetét – akkor Isten nem vezette volna őket egy olyan 1500 km hosszú úton, amely 40 évbe telt – miközben ez a táv a karavánúton 360 km, kb. 10-12 nap gyalog. De mégis az ő kegyelme, hogy ígérete beteljesült: Izráel népe letelepedett az ígéret földjén. Mert az Úr minden ígérete színigaz!

Másodszor igénk azt mondja, hogy azért is kezdtek el ezek a gazdagon megáldott emberek áldatlankodni, mert felpiszkálták őket. „A köztük lévő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek”. Mert volt és mindig van a Sátánnak is eszköze. Ti az Úrban bíztok, és ő mindig csak ezt adja nektek? Hát csak ennyire szeret? Hát ti ezt érdemlitek? Hát ezért hisztek? Ezért megéri hinni? Ugyanezt csinálta a kísértő az első emberpárral az Éden kertjében – és ugyanezt teszi ma is. És addig-addig kérdezgetik, sugallják – ameddig át nem ragad. Tényleg, én miért vagyok beteg, miért engedetlenek a gyermekeim, miért nem jövünk ki a párommal, miért halt meg a gyermekem, a szeretteim, miért megy olyan nehezen minden? És úgy egészében, én miért nem tudok egyenesen haladni előre, úgy, mint a világban oly sokan? Pedig én hiszek benned, Uram. És mégis, csak itt kóválygok keresztül-kasul a pusztában – és eszem a mannát reggel, délben, este. Így is lehet látni és láttatni.
Meg lehet úgy is: légy áldott Istenem, hogy kihívtál, és kihoztál erős kézzel a szolgaság házából. Kiemeltél bűneim mocskából és kősziklára állítottad lépteimet. Ezért nem félek semmitől – és az életem célja, hogy téged dicsőítselek egész valómmal! Könyörögve kérlek, szentelj meg teljesen, hadd legyen fényedből fénysugár az életem!

Az a kérdés: ki hangol be? Milyen hangra hangolódsz? A közöttük lévő gyülevész nép – megvan köztünk is. A gyülekezetben is, amikor nem az Úrra hallgatunk – és még sokkal inkább a világban.

Végül: az nem volt a baj önmagában, hogy a nép húst szeretett volna enni. Isten nagyon szeret bennünket, annyira, hogy még azt is megérti, ha ráununk valami jóra, amit kegyelme gazdagságából ad; vagy szeretnénk valami változatosságot, többet, jobbat, szebbet, értékesebbet – pedig megvan mindenünk, kirendel mindent, ami igazán szükséges. Ma, ebben fogyasztói társadalomban ez még sokkal inkább igaz, mint ott, akkor. Pedig már Jakab apostol korában is valóság volt: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni”. (Jakab 4:1–3) Mert sehol nincs az, hogy: de én testestül-lelkestül, a pénztárcám utolsó garasáig az Urat szolgálom. Az övé vagyok, rá hangolódok. És ha többet ad, azt is szolgálatra adja – és nem élvezeteimre elpocsékolni. Mert az utolsó centről is el kell Vele számolni – ezért minden, amit ad, hatalmas felelősséggel jár.

Jézus KrisztusMégis, lehet kérni: Uram, olyan öreg már ez a járgány. Igaz, megy, működik, de le van rongyolódva, állandóan javítani kell, szükségünk volna egy újabbra, jobbra. Olyan kicsi a lakás, nehezen férünk benne – kérlek rendelj ki egy nagyobbat! Sőt: olyan jó lenne elmenni pihenni, de nincs miből. Kérlek, ha neked kedves, rendeld ki a rávalót! Lehet kérni. De egészen másképpen: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel. Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban”. (Filippi 4:4–7) Eközben is fokozatosan Rá hangolódva – „a Krisztus Jézusban”! Ő pedig így tanított imádkozni:„A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként”. (Lukács 11:3) Azt, ami szükséges az Ő országa építéséhez, a Jézus Krisztus nevéről szóló bizonyságtételhez!

Minél közelebb kerülünk hozzá – annál inkább az Ő Lelke, igéje jár át, és annál inkább fogunk a Lélek által olyan dolgokkal foglalkozni, olyan dolgokat kérni, ami összhangban van az Ő akaratával, dicsőségével, világot üdvözítő tervével.

Ő pedig önmagét adta oda a kereszten – hogy meghaljunk vele mi is a világnak, a bűnnek, és feltámadjon egy új ember, új teremtés, aki Krisztus képére folyamatosan megújul. Élni folyamatos vándorlás közben, sok-sok áldás, és sok próba, kísértés közben, és fényleni az Isten dicsőségére a Jézus Krisztusban! Ámen. 



Szerző: Szigeti Miklós református lelkész


 
© 2010. Táborilelkész - a katonák egyházi hírei