TÁBORILELKÉSZ

HÍREK
TÖRTÉNELEM
 • A vallás, az egyház és a katonaság
 • A katonai lelkipásztori szolgálat története 1773-ig
 • Apostoli Tábori Helynökség működése a Habsburg-monarchiában 1773-1918 között
 • Forradalmak és a katonai lelkészet
 • Nemzeti hadsereg és a Magyar Apostoli Tábori Helynökség
 • Magyar Királyi Honvédség tábori lelkészete
 • Katonalelkészi szolgálat a Magyar Néphadseregben
HM TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Zsidó Lelkészi Szolgálati Ág Tábori Rabbinátus
PROGRAMOK
ELMÉLKEDÉSEK
ÜNNEPEK
VIDEOK
INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET
GALÉRIÁK
ÉLŐ TÖRTÉNELEM - VITÉZI REND
IMPRESSZUM


TÉMAGYŰJTŐ
HM Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Vitézi Rend
Zsidó Lelkészi Szolgálat hírei

 PARTNER LAPUNK HÍREI

 KATOLIKUS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. június  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 PROTESTÁNS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. június  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 ON-LINE KÖZÖSSÉGI KOMMUNIKÁCIÓ

Neve:          
Jelszava:     

 HÍRLEVÉL


Üres csomagolópapír

Startlap megosztás
2011-12-21 11:14:21
KarácsonyfaLekció: Jakab 2: 14 – 26    tele ajándékokkal mások számára? – „Megüresítette önmagát”, Krisztus lakik benne.
Textus: Lukács 1: 26 – 38 „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!”

Kedves Testvérek!

Egy hatalmas bevásárlóközpontban felállítottak egy még hatalmasabb karácsonyfát, és rengeteg sok, színes csomagolópapírral bevont kisebb-nagyobb dobozt helyeztek el alatta.

A vásárlók egy-egy rövid pillantásra méltatták csak a figyelemfelkeltő karácsonyi díszt – de a gyermekek megálltak mellette és csodálták. Egyik kisfiú meg is kérdezte az édesanyját, hogy vajon mi lehet abban a sok, csodálatos ajándék-dobozban? Édesanyja a karácsonyi vásárlás, pénztelenség, sütés-főzés, készülődés idegfeszítő lüktetésében a mall kellős közepén egy pillanatra elgondolkodott. Ha azt mondja, hogy nincs benne semmi, csak dísz – akkor gyermeke kiábrándul. Ha meg azt mondja, hogy tele van mind csodálatos ajándékokkal – az meg nem igaz. Tehát megvonta a vállát: nem tudom – de gyere, siessünk, még sok dolgunk van karácsony előtt.

Itt, Kanadában sok családban az a szokás, hogy már advent kezdetén felállítják a karácsonyfát, és egész advent ideje alatt gyűlnek alá az ajándékok – talán még az is rajta van, hogy kié. Ezzel együtt nő a kíváncsiság: vajon mi lehet a dobozban, mit rejt a csomagolópapír? De ez csak karácsonykor derül ki.

Karácsonyra készülő szíveinket szeretné ma átvizsgálni, átvilágítani az ige röntgensugara: mit rejt az ünnepi csomagolópapír, a szép, díszes doboz?

Kézfogás1. Sajnos sokszor üres. Egy távoli kanadai gyülekezetben mesélte valaki: istentisztelet után egyik gyülekezeti tag barátságosan beszélgetett egy friss bevándorlóval. Nem előszörre találkoztak. A férfiról sugárzott a vágy, hogy legyen „embere” (mint a 38 éve bénán fekvőnek), hogy valaki felkarolja, valaki foglalkozzon vele. „Lenne a mentorom? – Mire gondol? – Hát: lenne a barátom, aki segít megkapaszkodni?” A kérdezett meglepődött. A kanadaiak általános felszínességében élve elszokott az ilyen kérésektől. Ha ő elfogadja a kérést: sok rááldozott idő, telefonbeszélgetés, találkozás, törődés, odafigyelés. A férfi idősebb volt nála, de mégis neki kellene sok mindenre tanítania – ez is kellemetlen. És, ő éppen most vesztette el a feleségét tragikus körülmények közt – tele van be nem gyógyult sebekkel. Hogyan tudna valakit az új élet felé vezetni, amikor ő maga is küszködik, vívódik súlyos hitbeli kérdésekkel? „Sajnálom, nem vállalom, nem tudom vállalni” – és meg is magyarázta, hogy miért nem: nem érzi magát elég jó keresztyénnek ahhoz, hogy bármi hasonlót elvállalhasson. Miközben sorolta a kifogásait, úgy érezte, hogy az Úr Isten sem akarna tőle ilyen felelősségteljes elkötelezést. Igaz, soha meg sem kérdezte az Úrtól, hogy Ő mit akar!

A férfi egy idő után eltűnt – soha többet nem látta. Még évekkel később is bántotta ez a „nem”. Mi lett volna ha – Krisztusi szeretetben hordozza, figyel rá, hitben fejlődnek, és gyógyulnak együtt, Krisztus ereje által. Hiszen nem véletlenül találtak egymásra. Az Úr konkrét feladatra, küldetésre, lemondásra, szeretet-szolgálatra hívta el – és ő azt mondta: nem.

Üres csomagolópapír, vagy szépen becsomagolt, üres karácsonyi ajándékdoboz. Szép – de valójában csalódás és értéktelen. Jól néz ki, érdekes, figyelemfelkeltő látvány – de senkinek nem ad semmit, senki nem kap semmit általa! Mint a bevásárlóközpontban a hatalma karácsonyfa alatt díszelgő üres ajándékdobozok. Éppen a héten olvastuk a napi igében: „A hit, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. (…) Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül”. (Jakab 2:17,26) „Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. (…) Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” (Lukács 6:44,46) Ha nem engedelmeskedtek a Lélek vezetésének? Ha magatokat jobban szeretitek? Ha jobban féltitek magatok kényelmét, minthogy lemondjatok róla valakiért? Ha elhal bennetek az ige, ha nem sugárzik tovább rajtatok keresztül a fény? Vagy ha teszitek, de strigulákat húztok, papírlapra feljegyzitek, talán még a számlát is benyújtjátok érte? Tessék Jézus, én ezt meg ezt végzem, ilyen áldozatot hozok – nekem pedig akkor ez jár! Vagy teszitek kényszeredetten, morgolódva, keserűen, békétlenül, örömtelenül – mert ez nektek nem éri meg, mert rajtatok se segít senki, hát akkor ti miért?

Ilyen a karácsonyi üres csomagolópapír. Miért? Mert nincs ott, benne az Istennek szentelt, hálás szív: akarat, szándék, indulat, irányultság. És mert az átadott, megszentelt szív nincs ott – ezért a tetteket sem a Lélek vezérli. A jó cselekedetek nem Isten újjászülő kegyelmének munkái! Nem az Isten dicsőségére vannak – hanem a magukéra. Ilyen üres, szépen díszített dobozok vannak sokak karácsonyfái alatt is, és azok is ilyenek maguk, akik körülállják a karácsonyfát – akik nem adták át magukat, életüket, szívüket az Istennek, Jézus Krisztus által. Mert ők maguk ilyenek – az ajándékaik is: 1. Nem Jézusra emlékeznek és emlékeztetnek – mert Ővele, a legfőbb ajándékkal nem teltek be; 2. És nem önmagukat adják vele, benne a másiknak – mert Krisztus önmagát adta értük.

Tudom, hogy így, karácsony közeledtével, azon töprengtek mind, velem együtt, hogy mit vegyetek ajándékba. És ez ráadásul egyre nehezebb… Aztán becsomagoljuk, és a fa alá tesszük. Aztán örülünk, mikor kibontják, és együtt örülhetünk velük.

Az Úr Jézus szeretne együtt örülni mindannyiunkkal karácsonykor. Hiszen Ő adta a legtöbbet – és nyújtja, kínálja ma is – hogy aki elfogadja, annak lehessen élete. Lehessen bűneire bocsánat, megkötözöttségeire szabadulás, vívódásaira kegyelem. Nem csak üres dobozok a hatalmas, és díszes fa alatt – hanem valódi, gazdag, cselekvő, lemondással, szolgálattal teli új élet! Amely, mint a gyertya, elég az Isten dicsőségére – és közben világít!

2. Hogyan lehet tele ajándékokkal mások számára? Hogyan lehet, hogy mi magunk legyünk a legfőbb ajándék Krisztusban – egymás számára? Csak úgy, ahogyan Mária ajándékhordozóvá lett mindnyájunk számára. Krisztust ábrázolta ki! Megüresítette önmagát – azaz nem önmagával törődött, foglalkozott, hanem tökéletes engedelmességben belesimult Isten atyai kezébe. Bár biztosan átsuhant rajta: ezt senki nem fogja megérteni, elfogadni – nem kap támaszt, segítséget senkitől. Vagy az: Isten kiválasztott ugyan, de én nem vagyok elég jó hozzá… ha elkezdem is, lehet, valószínű, hogy elbukok. Nem fogom tudni végigcsinálni.

Mária-GábrielNem volt ideje gondolkodni. Nem ezekre a belső hangokra hallgatott – hanem egyedül az Úrra! Ott azonnal válaszolta: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!”

Ha már hallod Krisztus hangját, mert megszólított – akkor neked is válaszolnod kell. Szüntelen, újra és újra – mert erre hívott el, így vezet, így akar használni!

Mint annak a testvérünknek, aki nem vállalta a mentorságot az elesett, társtalan bevándorló felé – mert önmagára tekintett és nem az Úrra. „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén (…) megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”. (Filippi 2:5–11) Ez a krisztusi indulat tegye valósággá a karácsonyra készülést és az ünneplést!

Biztos, hogy Máriának nem volt könnyű a helyzete. Az ige írja is, hogy József titokban akarta elküldeni magától Máriát – ő nem akart részt venni a gyalázatban, de szerette jegyesét, és hitte is meg nem is Mária történetét. Ezért nem akarta őt se megszégyeníteni. Gyakorlatilag: kegyesen megmentette volna a halálra kövezéstől – ellenben földönfutó koldussá tette volna megesett jegyesét, és a gyermeket, akit szül.

Igen, valószínűleg sok nehézséget, lemondást jelentett volna annak a segítőtársra vágyó új kanadásnak a felkarolása – mint ahogyan az irgalmas samaritánusnak is sok vesződségébe, sőt pénzébe is került… és ahogyan minden ilyen Krisztusi szolgálat sok-sok önként vállalt plusz kereszthordozást is jelent: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét”. (Galata 6,2)

A hatalmas bevásárlóközpontban boxing day zárás után a dolgozók leszedték a díszeket, eltüntették a hatalmas fát és a szemétre dobták a díszes, üres dobozokat. Az édesanyját kérdező kisfiú ezt már nem láthatta – legfeljebb felnövekedve ennek üzenetét tapasztalja. Amiben nincs valódi érték – az megsemmisül. Amiben nincs Krisztus – az csak látszat! Amilyen az életünk – olyan a karácsonyunk! Legyen valódi, értékes, önátadó szeretet – Krisztusért, aki önmagát adta a mi bűneinkért! Ámen.



Szerző: Szigeti Miklós református lelkész  -  Táborilelkész


 
© 2010. Táborilelkész - a katonák egyházi hírei