TÁBORILELKÉSZ

HÍREK
TÖRTÉNELEM
 • A vallás, az egyház és a katonaság
 • A katonai lelkipásztori szolgálat története 1773-ig
 • Apostoli Tábori Helynökség működése a Habsburg-monarchiában 1773-1918 között
 • Forradalmak és a katonai lelkészet
 • Nemzeti hadsereg és a Magyar Apostoli Tábori Helynökség
 • Magyar Királyi Honvédség tábori lelkészete
 • Katonalelkészi szolgálat a Magyar Néphadseregben
HM TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Zsidó Lelkészi Szolgálati Ág Tábori Rabbinátus
PROGRAMOK
ELMÉLKEDÉSEK
ÜNNEPEK
VIDEOK
INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET
GALÉRIÁK
ÉLŐ TÖRTÉNELEM - VITÉZI REND
IMPRESSZUM


TÉMAGYŰJTŐ
HM Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Vitézi Rend
Zsidó Lelkészi Szolgálat hírei

 PARTNER LAPUNK HÍREI

 KATOLIKUS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. november  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 PROTESTÁNS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. november  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 ON-LINE KÖZÖSSÉGI KOMMUNIKÁCIÓ

Neve:          
Jelszava:     

 HÍRLEVÉL


Záródó és nyíló ajtók

Startlap megosztás
2011-02-23 09:48:26
Apstolok cselekedeteiLekció: Apostolok Cselekedetei 15: 36 – 16: 10
Textus: Ap. Csel. 16: 6 – 7 „… átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket.”

Kedves Testvérek!

Mindennapos élettapasztalatunk – de sokszor mégsem vesszük észre. Vakon járunk – pedig a Szentlélek felnyitja szemünket, hogy lássunk: lássuk Isten igéjének valóságát, hogy egyetlen ióta sem vész el belőle. Lássuk az Isten ügyintéző hatalmát, benne a mi porszemnyi életünket, és az Isten hatalmas szeretetét. Lássuk Jézus Krisztus kegyelmét, a bűnbocsánat határtalan nagyságát. Ha a Szentlélek felnyitja a szemünket ezeket látni, ezekért hálát adni – megtelik az életünk bizalommal, hálával, reménységgel, amelyben célt, értelmet nyer minden. Szeretném az Isten nagyon aktuális üzenetét hirdetni így, gyülekezeti közgyűlés előtt. Nem kerestem, ő adta – és nagyon kérem, hogy gazdagítson meg általa mindnyájunkat.

1. Vezetett emberekről lesz szó végig! Olyanokról, akik átadták magukat Krisztusnak – mert elfogadták a szeretetet, ahogyan ő adta magát értük! Új életet nyertek – és ebben az új életben járnak!

Pál és BarnabásPált és Barnabást kiválasztotta a Szentlélek (Ap.Csel. 13:2), és elküldte őket, hogy hirdessék az igét Kis Ázsiában. Mivel nem magunktól mentek, hanem a hatalmas Isten követei voltak, ezért sok jel és csoda történt általuk, és hirdették a bűnbocsánat evangéliumát, az Úr Jézus Krisztust. Bár a Sátán mindenhol üldözést támasztott, és sokszor menekülniük kellett – sőt egyszer Pált meg is kövezték, de életben maradt –, az Isten igéje hatalmasan terjedt. (Dél Törökország: Pizidia, Pamfilia, Cilicia.)

De jöttek Júdeából: „Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.” Pál és Barnabás viszálya velük – jeruzsálemi gyűlés határozata – Pál és Barnabás vissza Antiókhiába, a gyülekezet öröme. Pál: menjünk vissza a gyülekezetekbe, ahol hirdettük az igét. Meghasonlás János-Márk miatt, akit nem akart Pál magával vinni, mert a korábbi missziói úton „elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába”. Különváltak Pál és Barnabás – de így hatékonyabban tudtak dolgozni!

Mindig is voltak és lesznek ellentétek az Isten gyülekezeteiben, a hívők közt is, az elhívott munkatársak közt is. Egyik így gondolja – a másik amúgy. Figyeljétek meg! Az őskeresztyén gyülekezetben nem volt egyházjogi intézmény, nem mehettek bíróságok elé, mégcsak írásbeli egyházjogrend se volt. Amikor vita keletkezett a pogánykeresztyének körülmetéléséről – Jeruzsálembe mentek, és önként alávetették magukat az apostoli gyűlés határozatának. Imádkoztak és az Úrra bízták – jöjj, Szentlélek Úr Isten! És a neki átadott életű embereken keresztül az Isten Lelke munkálkodott (bár ott is nagy vitával indult), jelen volt a Lélek, és a Lélek vezetésével született a döntés.

Amikor Pál és Barnabás összekülönböztek János-Márk miatt – harag nélkül különváltak, és az Isten országa ügye épült általa. Mert a Szentlélek Isten uralma alatt éltek – ezért mindenben azt keresték, hogy mi szolgálja az Isten országa ügyét, a gyülekezetek épülését! Még abban is, ha valamiben nem értettek egyet! Mert nem én vagyok a fontos: az én meglátásaim, személyem, pozícióm, sérüléseim, szándékom – hanem egyedül az Úréi! Mit akar ő velem és általam? Kérlek, bocsásd meg, hogy nem tudunk teljesen egyek lenni, különbözőségek vannak köztünk – de a mi különbözőségeinket is használd fel egyházad javára, a te ügyed épülésére! Így indult el keletre Barnabás és János-Márk, északra pedig Pál és Szilász – és „a gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban”.

2. Rögtön ezután azt olvastuk: „… átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában”. Miért nem? Honnan tudták, hogy a Szentlélek nem engedi? Miért nem azt mondták, hogy a Sátán nem akarja engedni – és harcolnak, hogy hirdethessék az igét. Hiszen voltak gyülekezetek Galáciában is (ez egy olyan terület-elnevezés, mint pl. Dunántúl) – ott van a Bibliában Pál apostol levele a galáciabeliekhez. Nem engedte a Szentlélek? Mi ez?

Ez az, amikor az Isten vezeti a neki átadott ember életét – és az meglátja: itt most bezárult egy ajtó. Egyáltalán nem írja az ige, hogy ezt miből, vagy hogyan értették meg, azt sem, hogy mi történt – csak azt, amit megértettek belőle: „a Szentlélek nem engedte nekik”.

Nagyon szerettük volna bővíteni a templomot, hogy legyen hely a növekvő gyermekmunkához, a karácsonyi ebédkor eljövőknek, vagy a bazárokon résztvevőknek. Pályázati lehetőséget találtunk, amivel a terve kivitelezhetőnek tűnt. Az Úr Isten még egy kedves magyar tervezőmérnököt is kirendelt, aki szívvel lélekkel segített – térítésmentesen. Kiderült, hogy ez ennek ellenére nem megy olyan könnyen, mert az új fal túlságosan közel kerülne a szomszéd telekhatárhoz. Minden szomszéd elfogadta, hogy így legyen és a városházán a tárgyaláson is átment az ügy. Megkaptuk az engedélyt. A kezünkben lévő engedéllyel megpályáztuk az anyagi támogatást – de nem kaptunk egy fillért se, elutasították. Sok éve történt. Az Úr Isten lezárta ezt az utat. Miért? Mert ő bölcs és szeret, és így látta jónak – legyen érte áldott.

Menyország lépcsőiMás utakat nyitott helyette. Más irányba vezetett. Ezzel van tele az egész életünk – személy szerint is, és gyülekezetünk szempontjából is. Lezárulnak utak – és nyílnak újak. Az életben az egyik biztos dolog: a változás. A hívő ember pedig, aki belehelyezte életét az ő Megváltója kezébe – nyitott szívvel néz élete minden változás elé: mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?

Elterveztünk már réges-régen egy programot, mindent előkészítettünk, hogy legyen egy szabad esténk a feleségemmel – gyerekekre vigyázás, vacsora, fürdetés. De csengetnek az ajtón, és jön valaki valami ürüggyel – beszélgetni szeretne. Most? Igen most. Most küldte ide őt az Úr. És beszélgetünk hosszan, imádkozunk, és a tervezett este elmarad – és egyáltalán nem baj, most így volt jobb, így volt ez az este is az Úré (persze akkor is az, ha a feleségemmel kimegyek kettesben valahova, és azt is kell).

Az Isten szabadon munkálkodik azok életében – akik figyelnek rá, a Lélek indítására, és engedelmesek! Valami miatt semmiképpen sem sikerült hirdetni az igét Frígiában és Galáciában (mindkettő egy tartomány neve a mai Törökország területén. Galácia – közép Törökország, Frigia – nyugatabbra). Valószínűleg hetek teltek el, ameddig utaztak, mert itt 300-400 km-ekről van szó. Sok fáradtság, sok idő, pénz – és nem tudtak szolgálni. Pedig gyülekezetek is voltak Galáciában – valószínűleg nem arrafelé. Erre irányt változtattak: „… átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket.” (Észak-nyugat és észak-közép Törökország.) Próbálkoztak erre is, arra is – és egyszerűen nem ment. Pedig előtte, közép és dél Törökországban (Pizidia, Pamfilia, Cilicia) Isten Lelke gyülekezeteket hívott életre a semmiből. Itt pedig semmi. Ki tudja hány – talán több száz település – amelyet érintettek, és még egy szót se tudtak szólni Jézusról. Csalódottak voltak? Lehet. De nem személyes kudarcként élték át – hanem jelnek, kijelentésnek, üzenetnek. Mert nem rajtuk múlt – az Úr Isten zárta le. Ezért nem keseregtek, hanem felfelé néztek: azt értjük, hogy erre nem – akkor viszont merre, Urunk, Jézus?

3. Millió példát tudnék rá sorolni, amikor az Isten bezárt az életemben, életünkben ajtókat – és nyitott újakat. Néha nem is azonnal – de ha az rá figyelve, nyitott szívvel járunk, igenis mindig nyílnak ajtók!

Készülés közben olvastam valahol, hogy minden bezárt ajtó egyfajta sikertelenség – mert az embernek fel kell adnia saját irányát, elképzelését, vágyait. Ez pedig egyfajta válság. A hívő ember bátran vállalja ezt a válságot – mert ott lapul benne az új lehetőség. Valami új tárulkozhat fel, amit Isten készített, ami értékesebb, több, vagy más. Válság és lehetőség a kínai nyelvben ugyanazt jelenti.

Csodálatosan vall erről a 139. zsoltár. „A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok”. (Zsoltárok 139: 1 – 18)

Jézus KrisztusMert így ismer téged, meg engem, a mi Urunk! És így szeretne vezetni, formálni, használni. Belesimulsz az ő szerető kezeibe – vagy lázadsz ellene? Mint valami kisgyerek: de én akkor is Galáciába, Frigiába, Míziába és Bitíniába akarok menni. És lásd be, Uram Istenem, hogy neked is ez lenne a jó. Hát áldj meg, és intézd, hogy tervem sikerüljön. Bizony, mi ilyenek vagyunk nagyon sokszor. Ezért így fejezi be Dávid ezt a zsoltárt: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján”! (Zsoltárok 139:23–24) Ne az én utamon – hanem a tiéden! És ha bezársz egy ajtót – akkor adj a szívembe békességet, hogy nem feszegessem pajszerrel, hanem hagyjam, és várjam türelmesen, hittel, hogy te nyitsz egy másikat. (Ezért sem lehet a hívő ember öngyilkos.)
Páléknak is nyílt egy másik ajtó. Arra mentek, amerre tudtak – és végül Tróászba értek. „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre! A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot”.  Megértették, elmentek, és ott hirdették – ezzel belépett az evangélium Európába. Hogyan? Úgy, hogy az Úr valahol bezárt ajtókat – máshol pedig megnyitott: és az ő engedelmes, teljesen rá hagyatkozó eszközei ezeket a jeleket megértették, és a Szentlélek utasításait követték!

Milyen úton, kinek a vezetésével, merre tartasz? Jézus Krisztus, aki érted adta magát, téged is hív erre az életre, Vele közösségben! Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok”. Nálad vagyok már most – miközben tapasztalom a te valóságos és csodálatos vezetésed – és a végén is, már e földi út végén, ott leszek, vagyok mindörökre. Ugye ott leszünk mind? Úgy legyen! Ámen.

2011. 02. 20. Vasárnap. Gyülekezeti Közgyűlés



Szerző: Szigeti Miklós református lelkész


 
© 2010. Táborilelkész - a katonák egyházi hírei