TÁBORILELKÉSZ

HÍREK
TÖRTÉNELEM
 • A vallás, az egyház és a katonaság
 • A katonai lelkipásztori szolgálat története 1773-ig
 • Apostoli Tábori Helynökség működése a Habsburg-monarchiában 1773-1918 között
 • Forradalmak és a katonai lelkészet
 • Nemzeti hadsereg és a Magyar Apostoli Tábori Helynökség
 • Magyar Királyi Honvédség tábori lelkészete
 • Katonalelkészi szolgálat a Magyar Néphadseregben
HM TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Zsidó Lelkészi Szolgálati Ág Tábori Rabbinátus
PROGRAMOK
ELMÉLKEDÉSEK
ÜNNEPEK
VIDEOK
INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET
GALÉRIÁK
ÉLŐ TÖRTÉNELEM - VITÉZI REND
IMPRESSZUM


TÉMAGYŰJTŐ
HM Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Vitézi Rend
Zsidó Lelkészi Szolgálat hírei

 PARTNER LAPUNK HÍREI

 KATOLIKUS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. november  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 PROTESTÁNS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. november  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 ON-LINE KÖZÖSSÉGI KOMMUNIKÁCIÓ

Neve:          
Jelszava:     

 HÍRLEVÉL


A Katonai Ordinariátus Körlevele 2013 Adventjére

Startlap megosztás
2013-12-02 16:25:55

A Katonai Ordinariátus Körlevele 2013 Adventjére„Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lukács Evangéliuma 18,8) Az advent elsősorban „Úr-jövetelt” jelent, így ebből akarunk kiindulni, amikor a Magyar Honvédelemben szolgálatot teljesítőkhöz szeretnénk szólni. Egyrészt arra figyelünk, hogy az Úr Jézus már eljött, másrészt arra, hogy „még nem jött el”, de várjuk második eljövetelét. Minden advent ennek a „már igen” és a „még nem” feszültségében zajlik.

Amikor az Újszövetség a „hit” szót használja, annak eredeti jelentése nem egyezik meg azzal, amit ma értünk alatta vagy érzünk mögötte. A hit szónak sokkal személyesebb jelentése van. Ma a „hit” legtöbbször inkább „fantáziát” jelent: azt, hogy valaki el tud-e képzelni valamit, avagy sem. A Szentírás nyelvén a hit elsősorban „bizalmat” jelent, ami mindig két személy bensőséges kapcsolatát tételezi föl.

Jézus első eljövetele, Megtestesülése, ami az „első advent”, az első „Úr-jövetel”, lehetővé tette számunkra a bizalmat Istenben, hogy ne kelljen félnünk Tőle, hanem rábízhassuk magunkat és legsúlyosabb ügyeinket. „Már van” bizalmunk Istenben, de ezt újra és újra meg kell és lehet újítani, mert „még nem” bízunk eléggé, hiszen a hétköznapok szétzilálják ezt a bizalmat. Pilinszky János sorai: „az istenek, / a por, meg az idő / mégis oly súlyos buckákat emel / közéd-közém” (Azt hiszem), érvényes az Istennel való kapcsolatunkra is: állandóan „le kell porolnunk”. Erre nyújt számunkra lehetőséget minden advent, így a most kezdődő is.

Manapság különösen is fontos, hogy „tisztába kerüljünk” azzal, hogy mit jelent és mit nem jelent az Istenbe vetett hit, a bizalom, hiszen a hit ellen lehet véteni vakmerően, mondván, hogy „könyörüljön, hisz az a dolga” (Faludy György), másrészt a „modern ember” állandóan vét a remény ellen, mert nem bízik, nem hisz eléggé az irgalmas és mindenható Istenben.

Az adventi idő a „már meglévő” bizalom megújítását szolgálja a teljesebb, élőbb hit reményében, ami „még nem” a miénk. Az adventet valami „köztes időnek” szokták tekinteni, ami kötelezően megelőzi a karácsonyi ünnepeket, holott ez a „megújulás”, a megújítás ideje.

Az isteni és emberi világ szoros kapcsolatban, mondhatnánk „párhuzamban” áll egymással. Ezért buzdít a Szentírás: „Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok.” (Jakab apostol levele 4,8). A most kezdődő Advent az Istenhez való közeledés ideje, amikor érte, és rá való tekintettel teszünk, vagy éppen nem teszünk dolgokat. Ez a böjt, a készület és a másokért való áldozathozatal ideje, aminek alapelve az ősi mondás lehet „cum grano salis”, amit talán úgy lehetne magyarul vissza adni: „egy csipetnyi sóval”, azaz mértékkel, „izléssel”. Egyházunk egyik legfontosabb fölhívása minden készületi időre,- legyen az advent, vagy nagyböjt - hogy tehetünk bármit, de azt tegyük az Istenért, a szeretteikért, a rászorulókért, és így önmagunkért. Mi mindig valami „nagyra” várunk, vágyunk, s így lemaradunk az életről, az „itt és most-ról”. Az egyházi év kezdetén az istenkereső emberek lemondást, és áldozatokat vállalnak magukra, amit böjtnek szoktunk nevezni. Nagyon fontos azonban megérteni az igazi böjt lényegét, hogy meg tudjuk azt különböztetni az önzéstől, a puszta önérdektől. Ennek a különbségtételnek szép és megfontolandó megfogalmazása Szent Ágoston idézete: „Akik úgy tartózkodnak a húsételtől, hogy nehezebben elkészíthető és nagyobb értékű ételeket hajhásznak, tévednek az ilyenek, az ilyen böjt nem a megtartóztatás vállalása, hanem csupán a fényűzés megváltoztatása.”. A világ jelen állapotában csak a szeretetből vállalt lemondás és önkorlátozás lehet hiteles készület karácsonyra és Krisztus második eljövetelére. Minden más dolog puszta önzés, vagy megbocsáthatatlan luxus.

Ne felejtsük el, hogy az advent, a karácsonyi készülődés minden külsősége mire, illetve kire vonatkozik: minden mögött Krisztus és az ő első eljövetele, az ő földi születése, és az ő eljövendő második eljövetele áll. Készülődünk az ünnepekre, de ahhoz, hogy, karácsonykor „ki tudjunk kapcsolódni”, most „be kell kapcsolódnunk” a készületbe, nem csupán fizikailag, ajándékokat „vadászva”, sütve-főzve, hanem lelkileg, spirituálisan is. Mivel Jézus születésében Isten nekünk ajándékozta önmagát, ez minket is nagylelkűvé kell, hogy tegyen: tanuljunk Istentől nagylelkűséget, s osszuk meg időnket, energiánkat, tehetségünket és anyagi javainkat ne csak szeretteinkkel, hanem, más rászorulókkal is. Ez az igazi hit megnyilvánulása, hogy amikor az Emberfia eljön, találjon hitet a földön.

Minden katonát és katonacsaládot köszöntünk az egyházi „újév”, azaz az advent kezdetén, hogy lelkileg megújulva és fölkészülve kezdhessük majd a polgári újévet, és hogy karácsonyunk igazi ünnep lehessen.



Táborilelkész  -  Fotó: KTP.HU


 
© 2010. Táborilelkész - a katonák egyházi hírei