TÁBORILELKÉSZ

HÍREK
TÖRTÉNELEM
 • A vallás, az egyház és a katonaság
 • A katonai lelkipásztori szolgálat története 1773-ig
 • Apostoli Tábori Helynökség működése a Habsburg-monarchiában 1773-1918 között
 • Forradalmak és a katonai lelkészet
 • Nemzeti hadsereg és a Magyar Apostoli Tábori Helynökség
 • Magyar Királyi Honvédség tábori lelkészete
 • Katonalelkészi szolgálat a Magyar Néphadseregben
HM TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Zsidó Lelkészi Szolgálati Ág Tábori Rabbinátus
PROGRAMOK
ELMÉLKEDÉSEK
ÜNNEPEK
VIDEOK
INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET
GALÉRIÁK
ÉLŐ TÖRTÉNELEM - VITÉZI REND
IMPRESSZUM


TÉMAGYŰJTŐ
HM Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Vitézi Rend
Zsidó Lelkészi Szolgálat hírei

 PARTNER LAPUNK HÍREI

 KATOLIKUS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. június  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 PROTESTÁNS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. június  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 ON-LINE KÖZÖSSÉGI KOMMUNIKÁCIÓ

Neve:          
Jelszava:     

 HÍRLEVÉL


Szolnoki március 15-e Kálinger Roland atyával

Startlap megosztás
2014-03-24 09:56:51

Kálinger Roland százados, katolikus tábori lelkészA Szolnokon települt alakulatok a Damjanich emlékműnél koszorúztak március 15-e alkalmából. A koszorúzás után Kálinger Roland százados, szolnoki katolikus tábori lelkész mutatott be ünnepi szentmisét. Az  alábbiakban a szentmisén elhangzott prédikációt olvashatják.

Most jöttünk a Damjanich emlékműtől, melyet megkoszorúzva tisztelegtünk, nem csak a hős tábornok személyének, hanem minden régmúlt élt, szabadságharcos katona emléke és tettei előtt akik életüket, fiatalságukat és jövőjüket adták a szabadságért. Engedjék meg, hogy egy apró történetet idézzek fel Damjanich tábornokról. A tábornok nem vetette meg sem a jó pálinkát sem a jó bort. Amikor a váci ütközet után a főtéren felsorakoztak a III. hadtest alakulatai, az ünneplők között a klérus is megjelent, akik gratuláltak a tábornok úrnak. Damjanichnak az volt a legelső megjegyzése, hogy „remélem, valami jófajta pálinkájuk van a tisztelendő uraméknak…”. Én ugyan pálinkát nem hoztam, de akik rendszeresen járnak a vár templomba azok tudják, hogy mindig szoktam valamit hozni, hogy könnyebb legyen figyelni a prédikációra. Én ma kardot hoztam…

Szolnoki Március 15-e Kálinger Roland atyával

„Hajdan, midőn a hazát veszély fenyegette, hős apáink véres kardot hordoztak körül az országban, s ennek láttára, mint sasok repültek a harcmezőre a vitéz magyarok.” – Kossuth Lajos beszéde Szeged népéhez (1848. október 4.)

Az én kardom nem véres az én kardom nem harcra, hanem békére hív. Nehéz lehet elhinni, de higgyék el a katonaember a leg békeszeretőbb ember a világon, mert tudja, ha háború lesz, saját bőrét viszi a vásárra.

A kardon keresztül szeretném bemutatni a magyar nép életét, jellemét.

A kard a vasércből lesz. Messze mélyen a föld alatt lapul az érc míg rá nem találnak és felszínre nem hozzák, hogy forró kohóban elválasszák az értékes nyersanyagot a salaktól. Messziről érkeztünk és hazát, hont foglaltunk. A történelem olvasztótégelyében jól vizsgáztunk és értékesnek bizonyultunk. A sok harc megedzett bennünket. Néha, rettegett tőlünk Európa, néha félt tőlünk a „kelet”, sokszor akarták zászlónkat félholdas zászlóra cserélni, sokszor a zászlón a félhold sarlóvá változott, sokszor hordtunk láncot és kellett elviselni lánctalpakat, de ez a nép, a Magyar nemzet mindig kiállt a szabadság mellett, és ha kellett, vérével vívta ki azt.

Kálinger Roland százados, katolikus tábori lelkész

De a kard nem vasból van, hanem acélból mely értékesebb és nemesebb anyag s melyet nem adnak olcsón. Újra és újra tűzben hevítik, ütik, verik, míg el nem nyeri tökéletes formáját. Hazánk oly sokszor állt lángokban, annyi pofont, ütleget kellett elszenvednie már e népnek, hogy megedződtünk és erősebbek lettünk. Nem szabad azonban megfeledkezni a kovácsokról, aki a vasat acéllá nemesíti. Szent István királyról, aki államot alapított és kereszténnyé tette az országot. Hunyadiakról, akik védték a hazát és Európát, a törökkel szemben. Petőfiről, Kossuthról, az Aradi 13-ról, akik a szabadság harcosai voltak. Mindszenty József hercegprímásról és ha már ebben a templomban vagyunk Boldog Sándor Istvánról sem, akik bátran szót emeltek az igazságtalansággal és elnyomással szemben. És emlékezzünk meg a sok ismeretlen hősről is nagyapáinkról dédanyáinkról akik életükkel munkájukkal néma hősei voltak ennek a hazának.

Magyarország sorsa jó kezekben van. Mielőtt azt hinnék, hogy politizálok, megmagyarázom, mire gondolok. Szent István felajánlotta az országát a Boldogságos Szűz Máriának és amíg ez a nép nem bújik ki Mária palástja alól, amíg ez a nép nem tér le a Krisztusi útról addig nem kell félnünk, addig jó kezekben vagyunk.

Nekünk ma élő nemzedéknek is van egy nagyszerű feladatunk. Be kell teljesítenünk Izajás próféta jövendölését: „Õk meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” Iz 2,4 Becsüljük meg a szabadságot melyért apáink annyi vért ontottak és őrizzük az áldott békét az utókor számára, hogy reánk is büszkén emlékezhessenek. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt hazánkért, teljesítsük állapotbeli kötelességeinket, hogy a földi boldogulás után eljuthassunk az örök boldogságra is.

Végezetül álljon itt egy hősies példa, milyen lelkesedéssel, milyen tenni akarással kell egy keresztény embernek munkálkodnia Isten ügyében.

Földváry Károly alezredes, a III. hadtest hadosztályparancsnoka lovával, kezében a 3. zászlóalj zászlajával a váci hídra vágtatott. A katonák hitetlenkedve nézték parancsnokukat, aki alól az ellenséges gyalogosok egy másodperc alatt kilőtték a lovat. Földváry valahogy visszakeveredett a csapataihoz, újabb lovat vezettetett elő, ismét a hídra ugratott, ám ezúttal is kilőtték alóla a lovat, de a kis, fél szemére vak emberke sértetlen maradt. Ekkora merészségen az ellenséges gyalogságot vezénylő Brandenstein százados is megdöbbent, s elfelejtett tüzet vezényelni. Ebben a pillanatban érkezett a hídhoz a 9. honvédzászlóalj, amely szinte lesöpörte a hídról az ellenséges gyalogságot.

Lammos Imre dandártábornok, Kálinger Roland százados, katolikus tábori lelkész

A győztes ütközet után Görgei felajánlotta Földvárynak, válasszon az ő lovai közül a sajátja helyett. Mire Damjanich tábornok nagy hangján megjegyezte:

-"Minek ennek telivér? Fuvaros lovat kell adni alá, a következő csatában úgyis kilövik alóla".
-"Legyen akármilyen,- válaszolta Földváry -csak tűzbe vigyen!"

Kívánok ilyen lelkesedést, Isten és haza szolgálatában. Ámen



Táborilelkész  -  Forrás: KTP


 
© 2010. Táborilelkész - a katonák egyházi hírei