TÁBORILELKÉSZ

HÍREK
TÖRTÉNELEM
 • A vallás, az egyház és a katonaság
 • A katonai lelkipásztori szolgálat története 1773-ig
 • Apostoli Tábori Helynökség működése a Habsburg-monarchiában 1773-1918 között
 • Forradalmak és a katonai lelkészet
 • Nemzeti hadsereg és a Magyar Apostoli Tábori Helynökség
 • Magyar Királyi Honvédség tábori lelkészete
 • Katonalelkészi szolgálat a Magyar Néphadseregben
HM TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Zsidó Lelkészi Szolgálati Ág Tábori Rabbinátus
PROGRAMOK
ELMÉLKEDÉSEK
ÜNNEPEK
VIDEOK
INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET
GALÉRIÁK
ÉLŐ TÖRTÉNELEM - VITÉZI REND
IMPRESSZUM


TÉMAGYŰJTŐ
HM Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Vitézi Rend
Zsidó Lelkészi Szolgálat hírei

 PARTNER LAPUNK HÍREI

 KATOLIKUS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. június  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 PROTESTÁNS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. június  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 ON-LINE KÖZÖSSÉGI KOMMUNIKÁCIÓ

Neve:          
Jelszava:     

 HÍRLEVÉL


Inter arma caritas - 2012. november 28.

Startlap megosztás
2012-12-03 10:36:15
Mária RádióMagazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 4. (november 28-i) adás írásos-szerkesztett változata.

"Csillag remeg a víz színén, kutatom ki vagyok én két örvény közös lemezén lebegek, várakozva. Hallgat a csillagos éj. Vakít az erős nappali fény, az esti félhomályban rémít a közelgő éj, de a csillagfényben csendes derűvel megyek a virradat elé."

Szabó Lőrinc Csillagfényben című versének soraival köszönti a hallgatókat a mai adás szerkesztője, Fodor Endre.

Adásunk tartalmából:

A Nemzeti Katonai Zarándoklat helyszínére, Makkosmáriára invitálom majd önöket, az ott készített riportban. A családi élet fontosságáról, a külföldi misszióban betöltött lelkészi szolgálat feladatairól is hallják majd azokat a katonákat, akik az ott készített riportban szólalnak meg.

Miben tud segíteni társainak egy hívő katona? Többek között a Katolikus Tábori Püspökséget bemutató sorozatunk mai részében erről is szó lesz.

Adásunkban rendre megszólal Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke, hogy a Katolikus Tábori Püspökség tevékenységéről, feladatáról szóljon ebben a műsorban.

- A Tábori Lelkészi Szolgálatnak el kell kísérnie a katonát bárhova, és bármilyen élethelyzetben, bármilyen körülményben. Talán az egy nagyon megfontolandó dolog lenne nekünk, tábori lelkészeknek – lehet, hogy másoknak is -, hogy a szolgálatunkat, a tevékenységünket, azt úgy kell végeznünk, hogy az emberek rákérdezzenek arra, hogy miért csináljuk ezt? Hogy nem beszélnünk kell talán erről, hanem azt kellene megmutatnunk a szolgálatunkban, hogy mi ezt valamiért, pontosabban szólva Valakiért tesszük. S ha ezt meglátják a katonák, akár katolikusok, akár nem katolikusok, akár nem hívők, akár vallásukat nem gyakorlók, akkor talán fölmerülhet bennük a kérdés, hogy vajon ezek az emberek ezt miért így teszik?

- Miben segíthet az egy hivatás betöltésében, hogyha valaki hívő, azzal szemben, aki esetleg nem?

- Összetett a kérdés. Maga a katonaság - most nem pusztán a magyar katonaságot értem ezalatt - legyen, az bárhol a világon azt gondolom, egy hagyománytisztelő, egy történelmet tisztelő, egyfajta általános, még azt is mondanám, hogy örök érvényű értékeket elismerő szervezet. A Katolikus Egyház szintén egy ilyen intézmény. Olyan értékeket képvisel, mint amilyet a különböző hadseregek, és a különböző katonák is képviselnek. Bízom benne, hogy ebben a rádióműsorban majd földolgozásra kerül azoknak a katonáinak, azoknak a nagy hadvezéreink a hite. Hogy ők hogyan közelítettek valójában a végső valósághoz, hogyan közelítettek az Istenhez, a saját életüket hogyan igazították az örökké valósághoz. Hogy hogyan mutatkozott meg az ő Istenbe vetett hitük a katonaéletükben, a hadvezéri életükben. Hogy könnyebb-e hívőként katonának lenni? Minden bizonnyal tényleg összetett ez a kérdés, de én azt gondolom, hogy egy hívő ember, minden gyarlósága és minden gyengesége ellenére egy fegyelmezettségben kell, hogy éljen. Ez a fegyelmezettség ki kell, hogy hasson az életének bármely területére. A magán életére, a szolgálati életére a katonának, idehaza, és a külmissziókban. És amikor ez a fegyelmezett élet elvezet oda, hogy a katona nem csak a saját életét tudja fegyelmezetten megélni, hanem ebben a fegyelmezett életben oda tud valójában figyelni másokra, akkor ebből, ebből a fegyelmezett figyelemből az következik, hogy szeretni kell a másik embert.

Makkosmária római katolikus temploma Pest-megyében Budakeszin, a székesfehérvári egyházmegye területén lévő búcsújáró hely. Hiteles története szerint 1731-ben egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett, amikor egy útszéli tölgyfánál Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később megbetegedett, majd gyógyulása után egy olasz származású budai festőtől vásárolt egy gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló olajfestményt, és a képet az útszéli tölgyfára helyezte. Hamarosan mások is látogatni kezdték a helyet, majd Acsády Ádám veszprémi püspök engedélyezte, hogy a szent képet nyilvános tiszteletben részesítsék. Később az összegyűlt adományokból kis kápolnát építettek a szent kép fölé, amelyet a közelben élő két remete gondozott. A népszerű zarándokhelyen, az Óbudán működő Trinitárius szerzetes rend egytornyú templomot, és egy kis kolostort épített. A rend, a Fogolyváltó Szűzanya szent háromságról nevezett rendje, a török ellen folytatott harcok idején egész Dél-Európában a fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Pénzt gyűjtöttek, és sok esetben a szerzetesek saját magukat cserélték ki egy-egy hadifogolyért. Nem véletlen tehát, hogy a Nemzeti Katonai Zarándoklat helyszíne Makkosmária volt, idén immár 18. alkalommal.

- Püspök atya a szent beszédében említette a család fontosságát, ha valamikor, akkor azt hiszem most 2012-ben ez igencsak fontos.

- Észre se vesszük, hogy a család mennyire epizód szereplőjévé vált a társadalomnak. Azt gondolom, az ilyen fajta keresztény alkalmak jók arra, hogy tudatosítsuk, a család milyen fontos a társadalom számára. Mostanában három dolgot szeretek kiemelni. A család adja meg a társadalom, őrzi a társadalom számára az ajándékozás, az ingyenesség kultúráját, a szolidaritásnak a kultúráját, és az áldozatkészségnek a kultúráját. Az első az ajándékozás. A társadalomban kint adunk-veszünk, a családon belül az ajándékozás él. A családi életet mi teszi széppé? Az édesanyának az ingyenes ajándékozó jelenléte. És a társadalmat mi teszi elviselhetővé? Az, ha találkozunk olyan becsületes munkás, iparos emberrel, aki nemcsak elvégzi a munkát, hanem szépen végzi el. Hozzá teszi a maga ajándékát. Aztán a másik, amit a család adhat a társadalomnak, az a szolidaritás. Annyira kiveszikk a társadalomból a szolidaritást, már nem figyelünk egymásra, mindenki megy a maga célja után, és a családban még ott van a gyengék iránti szolidaritás. Ahogy a család odafigyel a picire, az erőtlenre. Ahogy oda figyel a betegére, az öregére, és szeretettel hajol föléje. Ez is a családnak a nagy értéke. A harmadik, amit szeretek mostanában kiemelni a családról, azaz áldozatkészség. Egy nagy európai konferencián mondta valaki, hogy ami megmentheti a családot, ha újra éled az áldozatkészség. Ő Krisztus keresztjéről beszélt, hogy Krisztus meghalt értünk, ajándékként oda adta értünk az életét. Ugye Krisztusnak a szava, nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért. A családban még él ez a lelkület, hívő és hitetlen családban egyaránt. Nagyon fontos, hogy a társadalomban, amely néha marginalizálja a családot, egyre inkább élőként jelen legyen a család.

- Druzsin József százados vagyok, Druzsin Zsóka a feleség. Akkor a család jött el erre a zarándokútra, és a gyerekek is. Hány gyerek van?

- Hivatalosan kettő, de most hármat hoztunk.

- Akkor ezt most meg kell magyarázni.

- Barátaink, egy baráti házaspárnak a nagyobbik kislányát hoztuk el magunkkal.
Ez a lelki viszonyulás teljesen ellentétes egy fegyveres testületben betöltött hivatással szemben?
- Nem, egyáltalán nem. Sőt, pont tegnapi napon voltunk kihelyezett parancsnoki értekezleten Kalocsán az alakulatommal, és ott misével kezdtük a parancsnoki értekezletet. Tehát a helyőrségi lelkész tartotta a szentmisét, és az egész állomány aki amúgy a parancsnok értekezletre hivatalos volt, részt vett.

- Püspök úr is a szent beszédében említette, a családnak a fontosságát. Hogyha valami, akkor azt hiszem talán már tetten érhető az önök példáján is, hogy például az önök esetében fontos a család.

-  Természetesen, egy katona életében mindenképpen fontos, hiszen ez a hátország. Ez az a biztos pont, amihez mindig vissza lehet nyúlni, ami mindig alapot ad a mindennapos küzdelmekhez. Ez egyértelmű. De nem katona vonatkozásban is, mint ember, a társadalom egy alap építő köve, kell, hogy családban éljen. Nem beszélve ugye a teológiai vonatkozásról, hogy ecclesiola ugye a család, kis egyház. Tehát mi vagyunk annak az ős mintának az életre váltása, amit ugye Krisztus elénk élt.

- A Makkosmáriai kápolna kertjében beszélgetünk, körülöttünk katonaemberek, családok, gyerekek. A zarándoklatnak az értelmét, jelentőségét azt miben látja Püspök Úr?

- Ugye a zarándoklat mindig fáradtsággal jár. Elindulunk otthonról, vállaljuk az útnak a törődését, bizonytalanságát, és megérkezünk valahova. Minden zarándoklatban megéljük az emberi életnek a természetét. Az emberi élet is ilyen. Elindult a létünk, aztán megyünk az úton, találkozunk ezzel-azzal, amazzal, és a végén megérkezünk. A megérkezés egy izgalmas dolog. Ha tudom a célt, akkor tudom már mi a jó, és mi a rossz. A mai embernek néha az a problémája, hogy nem tudja hova tart a lét. Nincsen cél. Nincs értelme a létnek, és elbizonytalanodik, elkeseredik. Jó volt, itt éppen beszélgettem emberekkel, akik mondták, hogy olyan jó volt vállalni az útnak a törődését, és megérkezni. Olyan békességet ad a megérkezés, és megérkeztünk együtt ide Makkosmáriára. Élvezzük egymás közelségét, élvezzük a szíveknek az összecsengését.

- Rácz István főhadnagy, tábori lelkész. Mióta tábori lelkész?

- Harmadik éve. Kezdeti tapasztalataim tulajdonképpen laktanyából nincsenek, mivel most jártam meg a harmadik missziómat.

- Ha valahol, akkor ott szükség van arra, hogy lelki támasz legyen.

- Akár Afganisztánban, akár Koszovó, azért mindegyik egy határhelyzet távol a családtól, távol az otthontól, a megszokott napi rutintól. Mindig egy picit jobban megnyílnak a katonák, jobban fontossá válik talán az, hogy közöttük van lelkész, és aki esetleg otthon is nem minden vasárnap templomba járó, az is hamarabb templomba járóvá válik.

- Makkosmáriai zarándokút keretében itt a kápolna előtt beszélgetünk. Az ön számára mit jelent egy ilyen zarándoklat?

- Tulajdonképpen itt püspök atyának a homíliájára tudok leginkább utalni. Az a gondolat fogott meg nagyon benne, amikor mondta, hogy a  fogolykiváltás. Mai korunkban is rengetegen vannak akik ilyen-olyan  „fogságban” szenvednek, és itt lehet a különböző szenvedély betegségekről beszélni. Akár a közöny, és sok más egyéb, ezekben sokan szenvednek. Nekünk tulajdonképpen egy ilyen fogolykiváltó szerepünk is van, hisz megoldást kell kínálnunk ezekre a problémákra.

- A közösségnek az alapja a család, de hát itt most azért beszéljünk egy másfajta közösségről, a hitbéli közösségről. Manapság Püspök Úr szerint mi az ami leginkább fontos kell hogy legyen, egy közösség összetartó erő?

- Ritkán szoktunk arról beszélni, hogy a hit, - ahogy itt is idegen emberek vagyunk együtt, - közösséget teremt, és a közösség mindig kultúrát hoz létre. Ebben a mostani együtt létünkben is egyfajta kulturáltság érződik. Ebédezünk, koccintunk, beszélgetünk. Valaki itt mondta hogy ez az együtt lét, - ilyen nincs Budapesten -, hogy az emberek megállnak és egymással szóba állnak, beszélgetnek. Ez a mi kultúránk. Az egész kereszténység arról szól, hogy Krisztus magára vette a mi emberségünket és közel jött hozzánk. Egy ilyen zarándoklaton éppen ezt érezzük, hogy közel vagyunk egymáshoz.

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM 2012. DECEMBER 4.

184 éve 1828. december 10-én született Korányi Frigyes (Kornfeld) belgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a magyar orvostudomány egyik korai meghatározó alakja.

Nagykállóban született tehetős izraelita orvos családban, nyolc testvére volt. A középiskolát a szatmárnémeti piaristáknál végezte, a pesti egyetem orvosi karán 1844-ben kezdett tanulni.
Orvostanhallgatóként rész vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Előbb mint nemzetőr, majd mint a Szabolcs vármegyei önkéntes zászlóalj gyógyszertár parancsnoka. Ksőbb a nyíregyházi katonakórház főhadnagya lett, a szabadságharc végén pedig a 104. honvédzászlóalj főorvosa volt.
1848-ban apja kezdeményezésére ő is (teljes családjával együtt) áttért a katolikus hitre és felvette a Korányi nevet. 1849 őszén folytatta tanulmányait Pesten, 1852-ben szerzett diplomát. A szabadságharcban való részvételéért még ebben az évben száműzték Bécsből felségsértés címén (egy magánlevélben tett egy megjegyzést Ferenc Józsefre – „a császár jóképű gyerek” – amit – szándékosan vagy véletlenül – „jóltáplált gyereknek” fordított félre a rendőrségi cenzúra, így az gúnyosnak hatott) illetve Pestről is, Nagykállóba. 1852-ben kezdte meg praxisát Nagykállóban, 1859-ben egyik alapítója volt a helyi kórháznak. 1861. január 30-án Szabolcs vármegye főorvosának nevezték ki. A magyar alkotmány felfüggesztése (provizórium) elleni tiltakozásul 1861. november 4-én a teljes megyei tiszti karral együtt lemondott. (a provizórium egészen a kiegyezésig tartott) 1864-ben amnesztiát kapott és visszatérhetett Pestre, ahol előbb a tífusz-fiókkórház, majd 1865-ben a Rókus Kórház idegbeteg osztályának vezetője lett. 1864-ben a pesti egyetemen magántanári képesítést szerzett idegkórtanból. 1866-ban kinevezték a pesti egyetemen a belgyógyászat tanárává.

1878-ban kezdődött meg az I. belklinika (ma Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet, rövidebb nevén „Korányi Kórház”) építése saját tervei alapján, melynek átadása után egészen haláláig igazgatója lett és maradt. „Klinikáján” – Magyarországon elsőként, de a korban sem túl elterjedt módon – bevezette a laboratóriumi kutatást, a vegyi-, bakteriológiai- és röntgenvizsgálatokat. Előadásaiban, szakirodalmi tevékenységében a kor leghaladóbb, legkorszerűbb tudományos nézeteit propagálta és érvényesítette.

Részt vett az 1870-es évek egészségügyi reformjainak előkészítésében és kidolgozásában (1874. évi egyetemi orvosképzési reform, 1876. évi közegészségügyi törvény), mely révén számos korábbi, még tanulmányútjai során megfogalmazódott reformelképzelését keresztül tudta vinni. Munkássága elismeréseként 1884-ben nemesi, 1908-ban bárói rangot kapott, 1891-ben a főrendiház örökös tagja lett. 1884-ben az MTA levelező tagjának választotta.

1886-ban kinevezték egyetemi rektorrá. Kezdeményezésére indult meg az aktív megelőző és gyógyító küzdelem a tuberkulózis (tbc) ellen, melynek keretében aktívan részt vett a tüdővizsgálói rendelő hálózat, a tüdőszűrő állomások kiépítésében, elterjesztésében. Teljes egészében neki köszönhető az Erzsébet királyné Tüdőszanatórium 1905-ös megnyitása, mely a saját tervei alapján az általa gyűjtött adományokból épült fel.

84 éves korában, 1913. május 19-én hunyt el, Budapesten.
 
1912. december 4-én hunyt el Számvald Gyula honvéd főhadnagy, később Stahel Gyula, az amerikai polgárháborúban az északiak altábornagya, az Amerikai Egyesült Államok diplomatája. Az 1848-as forradalom előtt Pesten könyvkereskedése volt. Jó barátságot ápolt Petőfi Sándorral. A költő hozzá írta az „Egy könyvárus emlékkönyvébe” című versét. A szabadságharcban főhadnagyként vett részt Guyon Richárd hadosztályában. A branyiszkói ütközetben megsebesült. A világosi fegyverletétel után Lipcsében újságíróként dolgozott. Rövid időre hazatért, majd 1855-ben újra emigrált, előbb Londonba, majd New Yorkba ment. Amerikában hírlapírással foglalkozott. Angliában vette fel a Stahel nevet. A névváltoztatás oka nem ismert, de az amerikai polgárháborúban részt vevő Julius Stahel és a magyar szabadságharcból ismert Számvald Gyula közötti azonosság kétségtelen.
Mikor Lincoln elnök kibocsátotta felhívását önkéntes csapatok felállítására, 1861 májusában Stahel megkezdte a 8. New York-i gyalogezred szervezését. Az első Bull Run-i csatában 1861. július 21-én ennek az ezrednek volt a parancsnoka és rá hárult a feladat, hogy a vesztes csata után biztosítsa az északiak számára a visszavonulást. Stahel Gyula ezután részt vett a polgárháború számos csatájában, különösen kitüntette magát 1862. június 8-án a Cross Keys-i ütközetben, majd 1864. június 5-én a piedmonti ütközetben. Ez utóbbiért 1893-ban megkapta a legnagyobb amerikai katonai kitüntetést a Medal of Honor-t. Hősiességét és katonai vezetői tehetségét már a polgárháború alatt is elismerték, 1861 novemberében dandártábornoki, 1864. március 14-én pedig altábornagyi rendfokozatot viselt. Így ő egyike az amerikai polgárháború hét magyar származású tábornokának.

A piedmonti ütközetben bal karját szétroncsolta egy golyó. Sebei begyógyultak, de ez katonai pályafutásának végét jelentette. Ezután haditörvényszéki elnök volt, majd a háború után amerikai főkonzul lett Japánban, majd Sanghajban. 1885-ig állt diplomáciai szolgálatban, ezután visszatért az Amerikai Egyesült Államokba. A nemzeti hősök arlingtoni temetőjében temették el. Koporsóján Wilson elnök koszorúját is elhelyezték.

1925. december 5-én született Toma András az utolsó magyar hadifogoly (†2004)

1977. december 7-én halt meg Goldmark Péter Károly magyar származású amerikai mérnök, fizikus.
Dédapja Goldmark József volt, a zeneszerző Goldmark Károly testvére, jeles kémikus és lánglelkű forradalmár, aki nemcsak 1848 bécsi forradalmi mozgalmaiban vett részt, de - emigránsként - Amerikában is, az Észak-Dél háborúban, az északiak oldalán. Nemcsak szellemével, hanem az újfajta puskagyutacs találmányával is segítette a hadsereget.

Goldmark Péter Károly büszkén vállalta őseit. (Nevében a Károly tudatos emlékezés a zeneszerző rokonra.) Maga is vonzódott a zenéhez, késő éveiben szívesen muzsikált a szomszédjában lakó Benny Goodman-nel. Pesti középiskolás korában azonban fizikai ismereteivel és készségével lepte meg tanárát. Nem csoda hát, hogy amikor családjával 1920-ban Bécsbe emigrált, a bécsi műszaki egyetemre jelentkezett. Ezután Berlinben folytatta tanulmányait, a charlottenburgi műszaki főiskolán tanult, és dolgozott Gábor Dénes mellett, aki felismerte a fiatal kutató tehetségét, és további kutatásokra ösztönözte. Goldmark Péter Károly visszatért tehát Bécsbe, s itt Ernst Mach professzor irányításával megírta Egy új eljárás ionok sebességének meghatározására című értekezését, amelyet a bécsi tudományos akadémiának nyújtott be.

Már ekkor intenzíven érdeklődött a még gyermekcipőben járó televíziózás iránt. A BBC-ben megindult kísérletek nyomán Goldmark Péter Károly egy olyan berendezést állított össze, amelynek 2,5 x 3,8 cm-es képernyőjén sikerült képet kapnia. Ez 1926-ban történt, Goldmark 20. születésnapján.
Sikerei nyomán az angol Pye társaság alkalmazta őt, majd újabb rövid bécsi tartózkodás után 1933-ban New York-ba hajózott. Itt 1935-ben a CBS hírközlési társaság munkatársa - később kutatási laboratóriumának vezetője, majd a társaság igazgatója, utóbb alelnöke - lett. Csakhamar felhagyott a mechanikus televíziós berendezések kísérleteivel, és új útra tért: az elektronikus - képcsöves - televíziós készülékekkel kezdett foglalkozni. 1940. szeptember 4-én mutatta be találmányát: a gyakorlatban használható színes televíziót.

A 2. világháború alatt haditechnikai kérdésekkel foglalkozva, megoldotta a német radarkészülékek zavarásának kérdését. A háború után tökéletesítette színes TV eljárását, amelyet már az űrkutatás során is alkalmaztak: ennek révén láthatták szerte a világon a Holdon tett első emberi séta számos mozzanatát. Ő dolgozta ki a televízió orvosi alkalmazásának elméletét és gyakorlatát, és nevéhez fűződik a "hosszan játszó", népszerű nevén: a mikrobarázdás hanglemez kifejlesztése.

Zseniális módon oldotta meg a televíziós kép "konzerválását" is: eljárása, az EVR (electro video recording) a képmagnetofon elterjedéséig maradt elismert és közkedvelt módszer.

Már 71. évében járt, amikor az Egyesült Államok elnöke, Jimmy Carter - 14 tudóstársával együtt - neki is átnyújtotta a tudományos munka legmagasabb amerikai elismerését jelentős nemzeti tudományos érdemérmet, a National Medal of Science-t.

1804. december 8-án született Damjanich János honvédtábornok, aradi vértanú. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb magyar tábornoka lett a császári és királyi hadsereg e szerb származású katonája. Gyakran a reménytelen helyzetből is tudott fordítani, és ezt alig árnyékolja be, hogy időnként megbetegedett, - a nyári hadjárat előtt balesetet szenvedett -, és szakértelme ilyenkor hiányzott a tisztikarból. Kötél általi halálra ítélték, és az aradi várban 1849. október 6-án kivégezték. Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt, legendássá vált végső szavai: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!” Soha nem szenvedett vereséget a harcmezőn, minden ütközetet és csatát megnyert. 1820-tól hadapród, 1848 áprilisától már főszázados a 61. gyalogezredben Temesváron, itt azonban összeveszik felettesével, Haynau altábornaggyal, aki a magyarokat és Kossuthot szidalmazta, ezért Itáliába vezénylik egy gránátosszázad parancsnokaként. Hamarosan azonban visszakérette magát Magyarországra, és június 20-tól már őrnagyi rangban vett részt a híres fehértollas szegedi 3. honvédzászlóalj felállításában és kiképzésében. Kiváló parancsnok volt, katonái rajongva szerették, zászlóalja – a „fehértollasok” – a szabadságharc egyik leghősiesebb egysége lett. (†1849).

1854. december 8-án hunyt el Mesterházy István honvéd ezredes, 1848-49-es hadosztályparancsnok (sz. 1811). A soproni evangélikus líceumban végezte tanulmányait, majd 1831-ben hadapródként lépett a császári hadsereg 32. (Esterházy) gyalogezredébe. 1832-től 1837-ig a magyar nemesi testőrségben, 1837-től a 6. (Wallmoden-Gimborn) vértes ezredben szolgált. 1848-ig századosi rendfokozatot ért el.
1848 nyarán részt vett a Heves vármegyei nemzetőrség szervezésében. Az év őszén százötven lovas nemzetőrrel csatlakozott az aradi ostromsereghez. 1849 januárjában a tiszai védvonalhoz vezényelték. Január végén és februárban Cibakházánál többször visszaverte az Ottinger Ferenc vezette császári dandár támadását, ezért a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályával tüntették ki. A tavaszi hadjárat ütközeteit a Klapka György parancsnoksága alatt álló I. hadtestben harcolta végig. Márciustól alezredesi rangban az 1. (Császár) huszárezred parancsnoka lett. Május végétől ezredesként az I. hadtest lovashadosztályának parancsnokává nevezték ki. Részt vett a Vág melletti harcokban, a július 11-ei komáromi csatában, a július 15–17-ei váci csatában és az augusztus 2-ai debreceni ütközetben.
A világosi fegyverletétel után az aradi hadbíróság golyó általi halálra, majd az ítéletet megváltoztatva tizennyolc évi várfogságra ítélte. Olmützben, Lipótváron és Kufsteinben raboskodott. Röviddel halála előtt, 1853. július 18-án kapott kegyelmet. A mesterházai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

1904. december 9-én született Horthy István kormányzó-helyettes, gépészmérnök, repülő főhadnagy (†1942).

2009. december 9-én halt meg Zachar József magyar hadtörténész, egyetemi tanár.

1948. december 10-én az ENSZ közgyűlésén elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

1957. december 10-én halt meg Pálinkás-Pallavicini Antal honvéd őrnagy, az 1956-os forradalom mártírja.

1922. július 30-án született Budapesten, két nagy múltú arisztokrata család gyermekeként. Édesapja az olasz eredetű Pallavicini családból származó Pallavicini György őrgróf volt. Édesanyja Andrássy Borbála grófnő volt. Anyai nagyapja az 1905-ben elhunyt Andrássy Tivadar gróf volt, Andrássy Gyulának, az Osztrák–Magyar Monarchia első miniszterelnökének fia.

Pallavicini Antal a gimnáziumi érettségi után a csepeli Weiss Manfréd Gépgyárban kezdett dolgozni.
1940 decemberében önkéntesként bevonult a Magyar Királyi Honvédséghez. 1941-ben felvették a Ludovika Akadémiára. 1943-ban harckocsizó hadnaggyá avatták. Magyarország német megszállása (1944. március 19.) után bekapcsolódott a náciellenes, antifasiszta ellenállási mozgalomba. Részt vett a Magyar Front létrehozásában, a Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai által vezetett demokratikus ellenállási mozgalom katonai csoportjának összekötőjeként működött. A szervezkedés vezetőinek letartóztatása után átszökött a frontvonalon, és Temesvár térségében a Szovjet Vörös Hadsereg fogságába esett. Az önként átállt magyar katonákból szervezett hadosztályban zászlóaljparancsnoki beosztásba került. A németek elleni harcra szánt önkéntes hadosztály bevetésére azonban már nem került sor. Pallavicini Antal az NKVD 126. sz. nyikolajevi hadifogolytáborában lett szovhoz-brigádvezető, később a lágerkórház részlegparancsnoka.

1946 februárjában érkezett haza a szovjet hadifogságból. Sikeresen átesett az igazolási eljáráson, így megmaradhatott a katonatiszti pályán. A felszerelési csoportfőnökséghez osztották be. 1947-től Beleznay István vezérőrnagynak, a Honvédség anyagi főcsoportfőnökének segédtisztje lett.

Pallavicini Antal 1947-ben belépett az Magyar Kommunista Pártba. 1948-ban kitüntették a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatával, a háború alatt végzett antifasiszta tevékenységéért. Tagjelölt lett az 1948-ban megalakult Magyar Dolgozók Pártjában is. 1950-ben a piliscsabai harckocsizó ezredben szolgált, ahol kinevezték zászlóaljparancsnokká. 1951-ben Aszódra helyezték, az ottani ezred törzsfőnöki beosztásába. Ebben az évben történelmi Pallavicini családnevét a plebejus hangzású Pálinkásra változtatta.

1954-ben alezredessé léptették elő, de visszaéléssel vádolták meg. Visszaminősítve Egerbe helyezték, az ottani gépkocsizó lövészezred egyik zászlóaljának parancsnoki beosztásába. Ugyanekkor törölték tagjelöltségét az MDP-ben, nagybirtokos arisztokrata származására való hivatkozással. 1955 júliusában a rétsági Páncélos Tiszthelyettes Kiképző Ezredhez helyezték, beosztott törzstisztként. 1956-ra az itteni harckocsizó ezred törzsfőnöki beosztásáig emelkedett. Ebben a tisztségben érte az 1956-os forradalom kitörése.

1956. október 30-án a rétsági harckocsizó ezred Forradalmi Katonatanácsának elnökévé választották. Kapcsolatban állt a helyi civil forradalmi szervezetekkel, a nemzetőrség részére több alkalommal fegyvert és lőszert szolgáltatott ki. Ugyanezen a napon az Újpesti Nemzeti Bizottság fegyveres csoportot küldött Mindszenty József bíboros kiszabadítására, akit Felsőpetényben, az Almássy-kastélyban őriztek. Az ÁVH-s őrség harc nélkül feloszlott, a felkelők a kiszabadított Mindszentyt a rétsági laktanyába vitték. Az akcióban részt vett a rétsági ezred néhány tisztje is (Stift Róbert, Vajtai Gyula, Tóth József főhadnagyok, Galajda Béla hadnagy). Maga Pálinkás őrnagy ekkor még nem vett részt az eseményekben. Tildy Zoltán államminiszter még aznap utasította az ezred parancsnokságát, hogy Mindszentyt szállítsák Budapestre, megfelelő biztosítás mellett.

Október 31-én reggel Pálinkás őrnagy, mint ezrede törzsfőnöke és katonatanácsának elnöke, rohamlövegből, harckocsikból, katonai teherautókból, az újpesti felkelők tehergépkocsijaiból és két Pobjedából álló menetoszlopot szervezett, amelyen Budapestre szállította Mindszentyt,
A bíboros elismeréssel szólt az őt kísérő katonákról, köztük Pálinkás őrnagyról is. A budai Várban Pálinkás őrnagy különítményének tisztjei látták el az Úri utcai érseki palota őrzését november 4-éig, amikor a szovjet csapatok támadásának hírére Mindszenty bíboros az amerikai nagykövetségre ment.
Pálinkás őrnagy, tiszttársaival együtt visszatért rétsági állomáshelyére. Az ezredparancsnok, Garami Lajos utasítására riadót rendelt el, páncélosai védelmi terepszakaszt foglaltak el, a civil felkelőknek nagy mennyiségű fegyvert adtak ki. A Honvédelmi Minisztérium utasítása értelmében azonban – amelyet Váradi Gyula vezérőrnagy továbbított nekik telefonon – nem került sor tűzharcra, letették a fegyvert a bevonuló szovjet csapatok előtt.

A Népszabadságban már 1956. november 25-én megjelent egy újságcikk, „Mindszenty bíboros jelentkezése az ellenforradalmi kísérletben” címmel, amely Pálinkást az ellenforradalom egyik vezéralakjaként állította be, és megvádolta a bíboros erőszakos kiszabadításával is. A cikkben céloztak arisztokrata származására, és édesapjának, Pallavicini Györgynek az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság ellen kifejtett tevékenységére is.

Pálinkás őrnagyot, több tiszttársával együtt 1956. december 25-én letartóztatták, majd szabadon engedték. Nem akart az új rendszer fegyveres szolgálatába lépni,ezért nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, saját maga kérte leszerelését, mely 1957. január 4-én meg is történt. Ezután a Honvédség Mohács utcai garázsában dolgozott, garázsmesterként.

1957. február 6-án éjszaka ismét letartóztatták. Katonai bíróság elé állították. Mindszenty bíboros törvénytelen kiszabadításával, ellenforradalmi röplapok aláírásával, és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésével vádolták meg.

1957. szeptember 16-án Pálinkás Antalt a Budapesti Katonai Bíróság első fokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az ügyész fellebbezése nyomán ítéletét a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1957. november 11-én kötél által végrehajtandó halálos ítéletre súlyosbította. Kegyelmi kérvényét elutasították. 1957. december 10-én reggel a Budapesti Országos Börtönben kivégezték, testét a budapesti Új köztemető 301-es parcellájában jeltelen sírba vetették.
Mindszenty bíborost mélyen megrázta Pálinkás őrnagy kivégzésének híre. „Halála kapcsolódik a velem történt eseményekhez” – írta 1974-ben kiadott Emlékirataiban. A rendszerváltás után rehabilitálták és posztumusz előléptették ezredessé.

Kedves hallgatóink! Legközelebbi adásunk jövő szerdán 18.40 –kor, ismétlésben szombaton délután 17.00-kor, kedd hajnalban 16.10-kor hallható itt a Mária rádióban. És hogy ne maradjak adósuk értékes gondolatokkal így műsorunk végén, Szent Ambrust idézem.

„ Erős lelkűségről akkor beszélhetünk, ha valaki uralkodni tud saját magán. Haragját fékezi, semmiféle csábítással nem pusztítható és nem hajlítható. Erős lelkű, aki a balsorsban nem veszíti el lelke békéjét, a jó sorsban nem bízza el magát. Erős lelkű, aki a dolgok forgandósága közepette, nem forog maga is szélkakas módjára.”

Köszönöm, hogy ismét megtiszteltek a figyelmükkel. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.


Táborilelkész  -  Forrás: KTP - Mária Rádió


 
© 2010. Táborilelkész - a katonák egyházi hírei