TÁBORILELKÉSZ

HÍREK
TÖRTÉNELEM
 • A vallás, az egyház és a katonaság
 • A katonai lelkipásztori szolgálat története 1773-ig
 • Apostoli Tábori Helynökség működése a Habsburg-monarchiában 1773-1918 között
 • Forradalmak és a katonai lelkészet
 • Nemzeti hadsereg és a Magyar Apostoli Tábori Helynökség
 • Magyar Királyi Honvédség tábori lelkészete
 • Katonalelkészi szolgálat a Magyar Néphadseregben
HM TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Zsidó Lelkészi Szolgálati Ág Tábori Rabbinátus
PROGRAMOK
ELMÉLKEDÉSEK
ÜNNEPEK
VIDEOK
INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET
GALÉRIÁK
ÉLŐ TÖRTÉNELEM - VITÉZI REND
IMPRESSZUM


TÉMAGYŰJTŐ
HM Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Vitézi Rend
Zsidó Lelkészi Szolgálat hírei

 PARTNER LAPUNK HÍREI

 KATOLIKUS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. november  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 PROTESTÁNS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. november  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 ON-LINE KÖZÖSSÉGI KOMMUNIKÁCIÓ

Neve:          
Jelszava:     

 HÍRLEVÉL


Inter arma caritas - 2012. december 5.

Startlap megosztás
2012-12-06 09:32:50
Mária RádióMagazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban. Az 5. adás (2012. december 5.) írásos-szerkesztett változata.

"A kicsi dolgokban mutatkozik meg az igazi nagyság. A mindennapi kis kötelesség teljesítéshez igazi hősiességre van szükség. Hogy valaki boldog-e, sokkal inkább múlik a kicsiny dolgokon, mint a ritka, nagy eseményeken."

Egy német tudós gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre.

Advent kapuján átlépve abban bízom, talán egyre több kicsinynek tűnő feladaton, akadályon, megpróbáltatáson jut túl ön is kedves hallgató, hogy azután megedződve, lélekben megtisztulva, s megerősödve érkezzen meg szent karácsony éjjeléhez. Ez egyszer oda figyelve arra is, kit talán mellőzünk a hétköznapok versenyfutásában, vagy szemlélődve, rácsodálkozva a kis dolgoknak tűnő, ám lélekemelő pillanatokra, hogy tudjunk örülni a picinyke sikernek is. Egy-egy jó szónak, baráti ölelésnek, bíztató szavaknak, hiszen valljuk meg: nézünk, figyelünk, de nem látunk a sokszor zajos mindennapokban. Talán aprónak tűnő, de megindító gondolatokat, világos tiszta beszédet, csodálatos dallamokat ígérek a mai műsorra is. 

Először adásunk tartalmából:

„Olyan lesz a karácsonyunk, amilyen az adventünk volt” - hallják majd Rozsé atya, Kálinger Roland százados, katolikus tábori lelkész adventi gyertyagyújtáskor elmondott szavait.

„Nincs különbség abban, hogy az ember katona vagy sem. A hit az mindenkinél fontos.” E gondolatok már abban a riportban hallhatóak, amely Szolnokon készült akkor, amikor elsőáldozásra, keresztelőre, bérmálásra érkezett a helyőrségbe, Bíró László katolikus tábori püspök.

A mai adásunk zenéi a honvéd férfikart, és a Székesfehérvár helyőrség zenekart dicsérik. Nem véletlenül esett rájuk a választás, hiszen magam is részese lehettem annak a megindítóan szép adventi hangversenynek, amelyet a székesfehérvári Szent István Bazilikában tartottak.

Advent lévén, nem véletlen hogy a várakozás gondolataival zárjuk mai adásunkat, amelyet ezúttal, s a következő műsorunkban is Afganisztánból, a katonai misszióból küldi ott szolgáló tábori lelkészünk.

- Az első gyertya, amit most meg fogunk gyújtani, emlékeztessen minket a múltra. Azokra a próféciákra, amik a messiás, Jézus Krisztus születéséről szólnak. Az adventi koszorú kör alakja jelenti a végtelenséget. Isten végtelen. Nem született, nem hal meg. Ő a kezdet és a vég. Isten örökké valóságára utal a kör alak. Aztán, miért zöld az adventi koszorú? A zöld, a halhatatlanság jelképe. A fenyő, mint az örökzöld, aki soha nem hullatja le lombját, a téli hidegben is az életre emlékeztet minket. A keresztény szimbolikában pedig a zöld a remény színe. A lila szín, mely három gyertyánál is megtalálható az adventi koszorún, a vallási áhítatot, a szentséget, az alázatosságot, a bűnbánatot, és a böjtöt jelképezi. Az egyik gyertya rózsaszínű, ami az öröm, a gyengédség, és a boldogság színe. Az öröm vasárnapján, Gaudete vasárnapon gyújtjuk meg a harmadik gyertyát, a rózsaszínűt. Adventünk legyen készület karácsonyra, mert azt szoktam mondani, olyan lesz a karácsonyunk, amilyen az adventünk volt. Ha megpróbálunk nemcsak a külsőségekre figyelni, hanem a belső készületünkre is, akkor egy szép, boldog és kegyelemteljes karácsonyban lesz részünk. Ezt a szép készületet kívánom mindenkinek.

Adásainkban rendszeresen hallhatóak olyan riportok, amelyek a Magyar Honvédség mindennapjaiba engednek betekintést. Így lesz ez most is, hiszen Szolnokra, elsőáldozásra, keresztelőre, bérmálásra invitáljuk önöket.

- Olívia és mindnyájan, a keresztségben új teremtménnyé lettetek, és Krisztust öltöttétek magatokra. Ez a fehér ruhácska, amit Olíviára teszünk, illetve mindnyájatokra tesszük, jelképezi azt, hogy Krisztushoz tartoztok, lélekben egy fehér ruhát kaptatok, amit az a hivatásotok, meg megőrizzétek az örök életre.

Kálinger Roland százados (Rozsé atya): - Voltak felnőtt keresztelkedők is, ők öten voltak, és plusz négy ember, ők bérmálkozónak csatlakoztak a csapathoz. Akik egyenruhában voltak itt a bérmáláson, ők természetesen katonák. Akiket pedig civilben láttunk, azok katona feleségek, vagy közalkalmazottak, katonaszülők gyermekei voltak.

Kovácsné Juhász Rita: - A mai világban nagyon fontosnak tartom, hogy meg legyünk keresztelve, elsőáldozók, és bérmálkozók legyünk. Pont azért, amit a püspök atya mondott a szertartáson is, nagyon-nagyon tetszett nekem. Teljesen átszellemültem, és nagyon hiányzik a mai világból az amit mondott. Ez most is látszik rajtam. Nagyon-nagyon hatott rám. A kislányom katolikus óvodába jár, és majd nagyon szeretném, hogy utána iskolába is. Továbbiakban is a mai világban elengedhetetlen, hogy ezt felvegyük.

- Nagy öröm volt számunkra ez, hiszen ekkora léptékben itt Szolnokon most van először bérmálás, elsőáldozás, illetve keresztelés. Úgy gondoltam, hogy erre az ünnepélyes alkalomra meghívjuk püspök atyát. Jó lesz az, hogyha püspök atya is látja, hogy a szolnoki katonák buzgók. Szeretettel járnak templomba, felkészítésre, és püspök atya kezéből veszik föl a szentségeket.

Bíró László katolikus tábori püspök: - Valamikor a katonasághoz nem asszociált az, hogy keresztelünk és bérmálunk a laktanyában, a helyőrség területén, hanem bujkálva, katonaruha viselése nélkül, mert nem lehet azt megszentségteleníteni. És újra az ember rátalál valamire, valakire, ami kell az ő teljességéhez. Ők itt vannak, itt voltak ezen a szent misén. Vállalták katona társaik előtt is, hogy megkeresztelkednek, megbérmálkoznak. Itt nem valami polgári automatizmusból voltak itten, hanem keresés gyümölcseként. A tudatos döntés bátorságával kérték a keresztséget, kérték a bérmálás szentségét.

Zsigri Katalin őrnagy: - Igazából a teológia iránti érdeklődésem, az visszavezethető egészen addig, hogy Rozsé atya megkeresztelt, körülbelül két évvel ez előtt. Sokat beszélgettünk a hitről, és a vallásról. Azt hiszem ő indított el ezen az úton, ami a bérmálkozásba csúcsozódott ki a mai napon. Elsőáldozó két évvel ezelőtt Afganisztánban, Kabulban lettem. Úgyhogy ez is egy érdekesség, és teológiai tanulmányokat folytatok Pécsen, a Pécsi Hittudományi Főiskolán. Úgyhogy azt gondolom, számomra ez különösen nagy élmény volt a mai napon. Igazából ezt Isten meghívásának érzem. Hogy ez később az öt éves tanulmány után miben fog kicsúcsosodni, azt még nem tudom megmondani, de mindenképpen, ugye mivel hivatásos katona vagyok, úgy gondolom, hogy ez a hivatásos katonai élettel valamilyen módon össze fog kapcsolódni.

- Itt a katonáknak először át kell törni a páncélját, és nem a golyóálló mellényre gondoltam, hanem azt a lelki páncélt, ami egy kicsit a hitetlenség, egy kicsit a félénkség, hogy egy katona nem érzelgősködik, a lelki életéről nem beszél. Hogyha ezt áttörte az ember, akkor ugyanolyan emberrel állunk szemben, mint a világban az emberek, akik ugyanannyira vágynak a hitre, vágynak egy jó szóra, vágynak a megnyugvásra.

- A férjem katona, és így kézenfekvő volt a dolog, hogy ez így történjen. És nagyon-nagyon örülök, mert Rozsé atya egy kiváló lelkész és atya. Aki tényleg azon van, hogy minél többen az egyház tagjaivá váljunk.

- Azt gondolom, hogy nincs különbség abban, hogy katona az ember, vagy nem katona. A hit az mindenképpen fontos mindannyiunk számára a mindennapjainkban. És amit a szent misén püspök atya, és Rozsé atya is kihangsúlyozott, nagyon fontos hogy az embertársainkkal egy olyan szeretetben és közösségben éljünk, ami átsegít az egyre gyakoribb problémákon. Az egyre gyakoribb konfliktusokba ne tudjunk belemenni, hanem megerősítsen az emberi kapcsolatainkban, mind a családunk, mind a kollégáink felé. Itt a honvédségnél, talán az egy speciális dolog, hogy egy nagyon zárt közösség vagyunk. Rengeteg a stressz helyzet, és ezeknek a kezelésében azt gondolom, hogy ez a hit át tud segíteni akár itthon, és azt gondolom, hogy misszióban különösen.

- Könyörögjünk az Úrhoz, a most megkereszteltekért, megbérmáltakért, hogy hitünkből táplálkozva és a szeretetben megerősödve, életükkel tanúskodjanak Krisztus urunkról.
Kérünk téged hallgass meg minket.

- Valaki így fogalmazott, hogy a katona lelki pásztorkodás, az egyetemes lelki pásztorkodásnak a laboratóriuma. Valahol minta területe. Én azt gondolom, hogy valahol a jövő kereszténysége sejlik az ilyen alkalmakon, amikor felnőttek idegen közegben, tudatosan csatlakoznak Krisztushoz. Vannak olyan helyzetek, amikor az ember tisztábban lát, és tisztábban sejti meg egy másik létnek a dimenzióját. Igazából az egész katona lelkipásztorkodás erről szól. Jelen lenni, a létnek egy másik dimenziójára fölhívni a figyelmet, és aki észreveszi, az csatlakozik ehhez a másik dimenzióhoz. Próbálja élni, és én azt mondom, hogy nagyon sok szép fog még történni így a katonaság ölén is a lelkipásztori munka gyümölcseként.

A felvétel elkészítésében a Szolnoki Városi Televízió közreműködött.

A gyönyörű muzsika dallamai Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész gondolatait, meghitt szavait kísérik. Tamás atya a Magyar Honvédség Afganisztáni missziójából küldte el gondolatait.

- Afganisztánban született adventi gondolatokat szeretnék megosztani azokkal, akik a távolból is hallják és értik a szót. Gondolatokat, mert mostanában már az is jó, ha az embernek vannak gondolatai, hiszen akkor már használja a fejét, és talán még van annyi „fölösleges” ideje is, hogy néhány percre leüljön „csak úgy” csöndben, minden görcsös elképzelés és tervezgetés nélkül.

Tudjuk, hogy az „okosokkal lehet beszélni, a bölcsekkel lehet hallgatni.” S talán a hallgatag bölcsek, egy kicsit úgy, mint annak idején az első karácsonykor, ha hosszú és néha bizonytalannak tűnő vándorlás után is, de elsőkként találnak rá az újszülöttre.

Lukács evangéliuma az utolsó időkről szól, amikor „az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal.”

Mert a világgal „csak úgy” történnek a dolgok, mint amikor a munkában elfáradt ember otthonába hazatérve lehuppan a képernyő elé és bámulja a világ történéseit. Talán némi érdeklődéssel, de kellő távolságtartással, nehogy túlságosan közel kerüljenek hozzá, netalán még bele is avatkozzanak a saját, ha nem is tökéletes, de már jól megszokott hétköznapjaiba.

Mintha csupán kívülálló szemlélője lenne egy nagy előadásnak, mely végződhet jól is, rosszul is. Talán csak a rendkívüli tragédiák pillanatai azok, amik rádöbbentik a bámészkodó tömeget, hogy ez a mű róluk szól és tőlük is függ a végkifejlet.

Másik világ ez itt, ahonnan a gondolatok indulnak. Itt a karácsonyt nem úgy ünnepeljük, mint otthon, de mégis rendületlenül várakozunk. Különböznek a jelképek és mások az elképzelések, de a vágy az ünnepre és a találkozásra itt is ugyanúgy jelen van.

„Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban.” Távoliak, s talán sokak számára felfoghatatlanok, vagy csak egyszerűen észrevétlenek. Mert ahhoz, hogy észrevegye őket az ember, fel kell emelnie a tekintetét. Ez pedig a nehéz szívű és olykor nehézfejű emberiségnek nem mindig sikerül.  Emeljük föl a fejünket, de a szívünket is!

Néhány évvel ezelőtt a katonáink elhatározták, hogy megpróbálják legalább külsőségekben idevarázsolni egy picit az otthoni karácsonyok hangulatát, és szereznek egy igazi, élő karácsonyfát. A helyi vállalkozó, aki természetesen lehetetlent soha nem ismert, ígéretét betartva leszállította a környék „legszebb” fenyőfáját, melynek (kis jóindulattal) volt négy ágacskája és itt-ott jelképesen néhány tűlevél is himbálózott rajta. Mindezt a gyönyörűséget még fokozta a katonák által ráaggatott papírdíszek sokasága és a hazaküldendő fényképek kedvéréért, mintegy angyalként a fa mellette pózoló tüskés arcú, bajuszos „angyalok”serege.

Másképpen várakozik az ember egy tűlevél és fenyőillat nélküli ünnepre, bár ez a sallangmentes, lecsupaszított várakozás, mintha közelebb állna az első, a hiteles karácsonyhoz.

Otthon a kicsi gyermekek már idő előtt előre kieszegetik az adventi naptárakból a csoki figurákat, mert azt remélik, hogy az apró, üres rekeszek siettetik, ha nem is az ünnep, de legalább az ajándékok eljövetelét.

A felnőttek a szokottnál is rohanóbb életritmussal próbálnak összekapargatni egy kicsivel több szabadságot az ünnepre.

Az „Ünnepelt” pedig szépen csendben várakozik, talán egy kicsit velünk együtt remélve, hogy egyre kevesebben lesznek a „nehéz-szívűek”, akik már sem a tekintetüket, sem a szívüket nem képesek fölemelni, amikor elérkezik a találkozás pillanata.

Kedves hallgatóink! Kérem, írják meg véleményüket adásunkról, amelyet örömmel fogadunk. Legyen szó javaslatról, jó tanácsról, vagy egyszerűen érzésekről. Elektronikus postacímünk
interarma@mariaradio.hu. Adásunk minden szerdán 18.40-kor, ismétlésben szombaton délután 17.00-kor, kedd hajnalban 04.10-perctől hallható.

„Először a te szívedben legyen béke, csak akkor önthetsz békét másokéba. A békés, derűs szívű ember mindig kész a jóra. Akinek a szívében béke van, senki iránt sem lesz eleve bizalmatlan. Aki viszont helyet ad szívében a keserűségnek és a haragnak, mindenki iránt bizalmatlanná válik. Soha meg nem találja békéjét, és mások életét is megkeseríti. Ha azt akarod, hogy elfogadjanak téged, te is fogadd el a másikat.”

KempisTamás gondolataival köszönöm megtisztelő figyelmüket. További tartalmas napot kívánok valamennyiüknek. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

MÚLTIDÉZŐ Kalendárium – bővített-szerkesztett változat


143 éve 1869. december 13-án született Szentkereszthegyi Kratochovil Károly altábornagy
Édesapja (Kratochvil József) tizenhat éves kőszegi diákként részt vett az 1848–49-es szabadságharcban, a tüzérségnél szolgált. A harcok során megsebesült, osztrák fogságba esett, majd kényszersorozással az osztrák hadseregbe került. A kényszersorozott bakából hamarosan tiszt lett, az 1866-os custozzai csatában már századparancsnokként foglalta el embereivel az olaszok Monte Santa Crocén elhelyezkedő állásait. Hősiességének jutalmaként a magyar nemesi címe elnyerése után, a szentkereszthegyi nemesi előnevet (hőstette színhelyének tükörfordítását) viselhette.

Kratochvil Károly Brünnben született, gyermekkorát – édesapjának gyakori állomáshely-változásai miatt – szerte a Monarchiában töltötte. Ezen helyszínek közül legmélyebb benyomást Brassó tette rá, ahol hat és tizennégy éves kora között élt. Élete végéig Brassót tekintette szülőföldjének, felesége (Izay Boriska) is onnan származott. Édesapja példáját követve katonai pályára készült, előbb a morvaországi Mährisch Weißkircheni (ma: Hranice na Moravě) katonai főreáliskolába került, majd tizennyolc évesen felvételt nyert a bécsújhelyi katonai akadémiára. Rövid szolgálat után 1894-ben bekerült a bécsi hadiakadémiára Kriegsschule), mely intézmény a vezérkar előszobájának számított, tanulmányai befejezése után nem sokkal, 1900-ban ki is nevezték vezérkari századossá. Képzettségére, képességeire jellemző adat, hogy ekkortól előbb a pécsi hadapród iskola, majd a Ludovika Akadémia tanára.

A tehetséges fiatal tisztre felfigyeltek az udvarnál is, 1909-től József főherceg két fiának, József Ferenc és László főhercegeknek a nevelését irányítja. Az első világháború kezdetekor saját kérésére felmentik az udvari szolgálat alól, frontszolgálatba osztják be. 1914. végétől alezredesként a mk. nagyváradi 4. gyalogezred parancsnoka, ezredével végig járja mind a galíciai, mind az olasz hadszíntereket. Az isonzói csaták során ezrede a Görz (Gorizia) közelében található Monte San Michele magaslat védelmében tüntette ki magát, a hosszú, mostoha körülmények között vívott harcok során egyenruhájuk a felismerhetetlenségig összesározódott, melynek következtében később az ezredet az „agyagemberek” névvel illették. Kratochvil 1917-től a 39. dandár (melynek része a 4. ezred) parancsnoka lett. Első világháborús hőstetteiért később (1929-ben) megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.

1918. végén, a háborús vereség után csapatait zárt katonai rendben vezette állomáshelyükre, Nagyváradra, ami a kor körülményei között (Linder Béla hírhedt kijelentése, a front katonák körében zajló agitáció) jelentős cselekedetnek számított. 1918. novemberében kinevezik az V. erdélyi katonai kerületi parancsnokság élére, Kolozsvárra. Ez (mivel az Őszirózsás forradalomnak köszönhetően az alakulatok katonái szétszéledtek) tulajdonképpen csak adminisztratív tisztség volt, tényleges haderő nem állt rendelkezésére. 1918. decemberében a románok erdélyi betörését látva erőfeszítéseket tett a fegyveres ellenállás lehetőségeinek megteremtésére, nagy sietséggel szervezte a volt erdélyi ezredek feltöltésére irányuló toborzást. Kolozsvárott megkereste pár fiatal székely tartalékos tiszt, akik felajánlották, hogy a már elfoglalt Székelyföldről toboroznak önkénteseket. Kratochvil a tervet elfogadta, ez a toborzás alapozta meg a későbbi Székely Hadosztály létrejöttét. 1918. december 24-én a románok bevonultak Kolozsvárra. Kratochvil korábban úgy döntött, hogy – mivel még nem alkalmasak a sikeres ellenállásra – csapatait nyugatabbra vonja, az Erdély földrajzi határát jelentő magaslatok, hágók, szorosok vonalába, és ott várja be a további csatlakozókat. A Székely Hadosztály és az erdélyi katonai kerületi parancsnokság alá tartozó egyéb csapatok (mindkettőnek Kratochvil volt a parancsnoka)1919. januárjától április 16-áig állták sikerrel útját a román erőknek a Máramarosszigettől a Belényesi-medencéig tartó frontszakaszon. A románok áttörése után Mátészalka környékére vonultak vissza a székely csapatok, majd a kilátástalan helyzetben 1919. április 26-án, Demecsernél letették a fegyvert. A fegyveres harc ellehetetlenüléséhez nagy mértékben járult hozzá, hogy a budapesti kormányok akadályozták Kratochvil csapatainak működését, sőt fegyveres támadást is intéztek ellenük, azok vélelmezett ellenforradalmisága miatt. A fegyverletétel után Kratochvilt tiszttársaival együtt Brassóba internálták.

A fogságból történt szabadulása után (közben egy, a román állam elleni bűncselekmény vádjával indított, halálbüntetést is kilátásba helyező eljárás is folyt ellene) 1921-től a debreceni vegyesdandár és katonai körlet parancsnokává (altábornagyi rangban) nevezték ki. Katonai pályájának végén 1923-1924. között a Hadtörténelmi Múzeum igazgatója volt, majd fiatalon, ereje teljében nyugdíjazták. A két világháború között jelentős közéleti tevékenységet folytatott, vezetőségi tagja volt több revizionista, hazafias szervezetnek, így például a Székely Hadosztály Egyesületnek, az Országos Frontharcos Szövetségnek, az 1919. Júniusi Bajtársak Szövetségének, az Erdélyi Férfiak Egyesületének a Turáni Vadászok Egyesületének. A Magyar-Lengyel Egyesület, a Székely- Finn Társaság, a Magyar- Francia Kultúrliga és a Magyar Külügyi Társaság nevű külpolitikai egyesületekben is vezető tisztségviselő volt. Tagja volt művészeti társaságok vezetőségének is: a Magyar Iparművészek Országos Egyesületének elnöke, a Magyar Irodalmi és Művészeti Szövetség és a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület választmányi tagja, valamint a Mozart Egylet vezetőségi tagja volt. Politikailag a katolikus-legitimista körökkel szimpatizált, levelezésben állott az irányzat számos prominensével: gr. Hunyady Józseffel, Ernszt Sándorral, Serédi Jusztiniánnal és Kornis Gyulával. Kapcsolatrendszere a legmagasabb körökig elért, rendszeresen érintkezett Horthyval, Telekivel, Bethlennel. A vészkorszakban a Székely Hadosztály Egyesület vezetőjeként zsidómentő tevékenységet is folytatott.
1946. szeptember 19-én hunyt el.

A Rákoskeresztúri Új Köztemetőben lévő sírját 2011-ben a Honvédelmi Minisztérium újíttatta fel.

1921. december 14-én népszavazás kezdődik Sopron hovatartozásáról. A szavazók 65%-a Magyarországot választja, a város ezért megkapja a „Civitas Fidelissima” (a Leghűségesebb Város) elnevezést.

A velencei  jegyzőkönyv értelmében 1921. december 14-e és 16-a között Sopron és környékének lakossága népszavazáson döntötte el, hogy összesen 257 km² Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak tartósan elfogadtak.

A szavazásban érintett helységek: Ágfalva, Balf, Sopronbánfalva, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopron.

Bár a kisebb községekben általában Ausztria felé billent a mérleg (lásd az eredményeknél), ám végül Sopron magyar párti többsége bizonyult döntőnek. Az országgyűlés a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront, ahol a 61 méter magas Tűztorony déli részén ezután alakították ki az ún. Hűségkaput.

1802. december 15-én született Bolyai János, hadmérnök, matematikus, kidolgozza a nemeuklideszi geometriát, a Holdon krátert neveztek el róla. (+1860)

1851. december 15-én hunyt el May, Johann, honvéd alezredes, az 1848-49-es szabadságharcot követő függetlenségi szervezkedések egyik vezetője (sz. 1809).

1827-ben lépett a császári hadsereg 2. tüzérezredébe. 1847-től hadnagyként az 5. (Bervaldo) tüzérezred állományában, a komáromi várőrségnél szolgált. Novembertől a komáromi erődítési munkálatok vezetője, nevéhez fűződik a Duna jobbparti sáncok építése. Részt vett a vár védelmében, 1849 szeptemberéig alezredesi rendfokozatot ért el. A vár kapitulációja után egy ideig bujdosott, majd Piemontba emigrált. 1850-ben visszatért Bécsbe és a műszaki egyetemen tanított. Kapcsolatba került magyar ellenállási mozgalom tagjaival, a Pesten szervezkedő Jubál Károllyal és Kossuth Zsuzsannával, illetve az erdélyi szervezkedést irányító Makk Józseffel. 1851 nyarán titokban Törökországba utazott és ekkor Kossuth Lajossal is találkozott. Volt bécsi forradalmárokból és diákokból Bécsben ellenálló csoportot szervezett. 1851 októberében személyesen találkozott Jubál Károllyal. Közösen kidolgozott tervük szerint a nagyobb magyarországi várakat akarták rajtaütésszerűen elfoglalni, ezzel megteremtve a fegyveres felkelés bázisát. Az osztrák rendőrség azonban besúgók és Kossuth megbízottja, Piringer Mihály elfogása révén tudomást szerzett a tervezett akciókról és a vezetők kilétéről. Mayt 1851. december 1-jén Bécsben letartóztatták, de a kegyetlen kínzások ellenére sem vallott a szervezkedés részleteiről. Hogy semmilyen módon ne kényszeríthessék vallomásra, börtöncellájában vajjal kente be ruháját, és szalmazsákját magára gyújtva öngyilkos lett.

1256. december 16-án kelt IV. Béla magyar király kiváltságlevele az esztergomi Szent Adalbert főszékesegyház számára, amelyben először említik a Szent Koronát.

1980. december 17-én az országgyűlés elfogadja a honvédelmi törvényt. A katonai szolgálat 24 hónapról 18-ra csökken.

1551. december 17-én halt meg Martinuzzi Fráter György erdélyi államférfi.
Fráter György azaz György barát, (atyja családi nevén Utješenović (Utyeszenovics) vagy Utješenić (Utyeszenics), anyja családi nevéről Martinuzzi); (Kamičić, Horvátország, 1482. június 18. – Alvinc, 1551. december 17.), a „fehér barát”, horvát kisnemesi származású pálos szerzetes, katona, országos és erdélyi politikus, helytartó, esztergomi érsek és bíboros.

Az Erdélyi Fejedelemség megszervezője. A 16. század második felében alakult ki az Erdélyi Fejedelemség. Megszervezése Fráter György nevéhez fűződik. 1541 előtt Erdély nem volt önálló ország. Területéhez a leválasztott részek tartoztak (Partium). A lakosság vallási téren is megosztott volt. A magyar vármegyék, a székely és a szász székek alkották a három nemzetet. Rendi szervezetük elütött egymástól. Az új állam vezetője névlegesen János Zsigmond fejedelem volt, de a legfontosabb döntéseket Fráter György hozta. Külpolitikailag Erdély nem volt független, hűbérura a szultán volt, akinek adót fizetett. Fráter György 1551-ben lemondatta János Zsigmondot a trónról és Erdélybe Habsburg-katonaságot hívott, erre a török támadásba lendült. Ezért I. Ferdinánd király utasítására Giovanni Castaldo őrgróf emberei, Pallavicini Sforza vezetésével meggyilkolják.

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredesnek, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökének összeállításában hallották.

Észrevételeiket, javaslataikat várjuk és tisztelettel fogadjuk az alábbi elérhetőségeken:

Postacím:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu


Táborilelkész  -  Forrás: KTP - Mária Rádió


 
© 2010. Táborilelkész - a katonák egyházi hírei