TÁBORILELKÉSZ

HÍREK
TÖRTÉNELEM
 • A vallás, az egyház és a katonaság
 • A katonai lelkipásztori szolgálat története 1773-ig
 • Apostoli Tábori Helynökség működése a Habsburg-monarchiában 1773-1918 között
 • Forradalmak és a katonai lelkészet
 • Nemzeti hadsereg és a Magyar Apostoli Tábori Helynökség
 • Magyar Királyi Honvédség tábori lelkészete
 • Katonalelkészi szolgálat a Magyar Néphadseregben
HM TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Zsidó Lelkészi Szolgálati Ág Tábori Rabbinátus
PROGRAMOK
ELMÉLKEDÉSEK
ÜNNEPEK
VIDEOK
INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET
GALÉRIÁK
ÉLŐ TÖRTÉNELEM - VITÉZI REND
IMPRESSZUM


TÉMAGYŰJTŐ
HM Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Vitézi Rend
Zsidó Lelkészi Szolgálat hírei

 PARTNER LAPUNK HÍREI

 KATOLIKUS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. június  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 PROTESTÁNS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. június  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 ON-LINE KÖZÖSSÉGI KOMMUNIKÁCIÓ

Neve:          
Jelszava:     

 HÍRLEVÉL


Inter arma caritas - 2012. december 12.

Startlap megosztás
2012-12-14 09:41:27
Mária RádióMagazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban. A 6. (2012. decemkber 12.) adás írásos-szerkesztett változata.

"Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez. Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!"

Saint-Exupery, Fohászában fogalmazza meg e gondolatokat, amellyel szép napot, tartalmas időtöltést kívánok ma is önöknek. A mikrofonnál a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

S talán e gondolat folytatásaképpen az fogalmazódik meg bennem, - járva az adventi kirakatok között, vagy épp a vásárok forgatagában érdeklődőként egy-egy adventhez kötődő eseményen - hogy talán harsányak lettünk. Nem a meghitt elcsendesült önmagunkba forduló Jézuska várás pillanatait éljük. Mintha félnénk az akár egy perces magánytól is. Tartanánk attól, hogy önmagunkba nézhetünk. Mintha félnénk egyedül lenni, szembesülni saját gondolatainkkal. Pedig a várakozás pillanatait eképpen tehetjük majd teljessé, hogy szent karácsony éjjelén a szertevágott pirosan mosolygó almát, szeretteink körében szeleteire osztva, eggyé forrott közösséget alkossunk.

Isten senkire sem tesz nagyobb keresztet annál, mint amit el tud viselni. Fogalmazott Kálinger Roland százados, Rozsé atya, katolikus tábori lelkész, a Szolnoki Helikopter Bázison a második adventi gyertya meggyújtásakor.

Egy lelkész szolgálata mindig az amen után, a szószék után következik igazán. Misszióban különösképp. Vallja ezt már Szabó György alezredes, református tábori lelkész, a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat lelkész-katonájaként, aki immár negyedik misszióját teljesíti, ezúttal Pristinában.

Legyetek éberek, virrasszatok! A katonák számára ez sokkal természetesebb parancs, mint a civil világnak, hiszen nekik alapvető feladataik közé tartozik, hogy őrizzék a többieket. Adventi gondolatait osztja meg velünk Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető katolikus tábori lelkész, az afganisztáni misszióból küldve azt.

A Magyar Honvédség Szolnok Helikopter Bázison is meggyújtották az adventi koszorún a második gyertyát. Kálinger Roland százados, Rozsé atya, katolikus tábori lelkész, katonatársai előtt elmondott gondolatait hallják.

Most mikor a második gyertyát gyújtjuk meg, emlékezzünk arra, hogy az angyal hírül adta Máriának az örömhírt, hogy gyermeke fog születni, aki Isten Fia lesz, Jézus Krisztus. Az üdvösségtörténet, azaz Jézus életének, tanításának, halálának, feltámadásának az előkészítő szakaszából, a próféciáktól, az angyali üdvözlettel átlépünk a megvalósulási szakaszba. Mária nem kérdőjelezte meg az Úr akaratát, hanem így válaszolt: Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint. Ahogy mi katonák is szoktuk mondani: Hazánkat szolgáljuk.

Két oldalról közelíthetjük meg Mária döntését. Az egyik a dicsőséges oldal: édesanya lesz, sőt Isten fiának lesz az édesanyja. Micsoda magasztos feladat ez. Másik oldal pedig az emberi oldal: a gyanakvás, a hitetlenkedés, a meg nem értés oldala. Hogyan van az, hogy egy fiatal lány nem a férjétől lesz várandós? Nem értik ezt az emberek, elítélik ezért Máriát. Mária vállalta az örömhírrel járó boldogságot, s vállalta a megpróbáltatásokat is. Akik itt ülnek és szülők, esetleg nagyszülők, tudják azt, hogy az öröm, jelen esetben a gyermekáldás, felelősséggel, lemondással, és áldozattal jár. Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy Isten senkire nem tesz nagyobb keresztet annál, mint amit el tud viselni.

Ha megkaptuk a feladatszabást, biztosak lehetünk benne, hogy a jó parancsnok megad minden eszközt, hogy a parancsot teljesíteni tudjuk. Isten is megadja a kegyelmet és a szükséges feltételeket, hogy aki akarja, hogy aki hajlandó, az teljesíthesse az ő akaratát. Mai gyertyagyújtáskor kérjük Isten áldását családjainkra, hogy a gyermekekben, unokákban örömünk teljen. Ők is, és mi is mindig az Úr szolgálatában állhassunk.

Adásainkban, ahogyan ezt eddig is megtettük, nem csupán a katolikus tábori lelkészi szolgálati ág lelkészeit szólaltatjuk meg. Ezúttal Pristinában, Szabó György alezredes, református tábori lelkész munkájába engedünk bepillantást. Az interjút a helyszínen, a misszióban készítette Szűcs László.
Számomra ez már a negyedik misszió. 1998-ban Okučaniban kezdtem, még az SFOR-ban, aztán a KFOR 13-ban az ÖBZ-ben, a Szent László táborban. 2009-ben az EUFOR-ban, és most, újra itt Pristinában a KFOR 7-ben.

Tábori lelkész feladata mindig egy kicsit speciális. Nem csak otthon, hanem misszióban is.
A tábori lelkészi szolgálatot, ha úgy tetszik föl lehetne  bontani két részre. Van a hitéleti, és van úgymond a lelki gondozás része. Én mindig el szoktam mondani, hogy egy lelkésznek a szolgálat mindig az amen után következik, tehát a szószék után. Ez főképpen itt a misszióban tud érvényesülni. Azt kell hogy mondjam, hogy itt misszióban a katonákkal együtt egy közösséget alkotunk. Azt is mondhatom, mintha egy gyülekezetben élne a lelkész. Vasárnapról vasárnapra a rendszeres istentiszteletet tartjuk itt a kápolnában, ahol most is vagyunk. Plusz, emellett még jelentkeztek, akik szeretnének megkeresztelkedni, konfirmálni. Tehát az ő felkészítésük is. Az érem másik oldala úgymond a lelki gondozás, ami nagyon fontos, és azt kell hogy mondjam, hogy talán ebben merül ki leginkább az én szolgálatom és az én feladatom. Nekem mindig van egy vezér igém, hogy egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be Krisztus törvényét. Ezt Pál Apostolnak a Galatákhoz írott levelében olvassuk. Azt a terhet felvállalni, amit maga Krisztus is felvállalt. Ezt a terhet kell a lelkésznek is felvállalni, mert a lelki gondozás erről szól. Az, hogy megtalálni egy olyan személyt magában a lelkészben, akinek elmondhatják a gondjaikat, a problémáikat. Hiszen hat hónapot eltölteni távol az otthontól, a szeretteinktől, nagyon nehéz. Vasárnap, mint mondottam, fél 11-kor tartom az istentiszteletet. Együtt imádkozunk, együtt énekelünk, igét hirdetek, és látom és érzem azt, hogy szükségük van a katonáknak egy meghitt csendre. Egy közösségi életre, ahol valóban kitárulnak a lelkek, a szívek és valóban felismerik azt a helyzetet, hogy távol lenni az otthontól, a szeretteinktől, talán egyedül a Jóisten az, akihez segítséghez fordulhatunk, hogy valóban az a Gondviselő Atya vigyázzon ránk. Vigyázzon ránk, akik itt szolgálunk kint, és vigyázzon szeretteinkre is, akiket otthon hagytunk.
Többször, több helyen elhangzott, hogy egy külföldi misszióban a tábori lelkésznek, nem csak lelkésznek, hanem valamilyen szinten pszichológusnak is kell lennie.

A katona otthon hagyja a családját. A mai világunkban már nagyon jó a kommunikáció. Minden konténerben ott van az internet, és jönnek otthonról az információk, jönnek otthonról a gondok, a problémák, és nincs otthon az a férj, vagy ugyanúgy az a feleség, és ez az ami megviseli a katonát. Egy tábori lelkésznek a katonák mentális épségének a karbantartása is nagyon fontos, hiszen így tudja hatékonyan elvégezni a feladatát, amiért ide kijött. A tábori lelkész bármilyen felekezethez, vagy ághoz tartozzon is, őneki ökumenikus szellemben kell ezt a szolgálatot, - úgy odahaza, mint itt a misszióban is - végezni. Számomra mindig az, az ember, aki lelki gondozásra szorul, akinek gondja és problémája van. Nem az, hogy ő most melyik felekezethez tartozik. Én mint református tábori lelkész, nős vagyok, nekem is van három gyermekem, feleségem. Az első missziómba amikor kijöttem 1998-ban, akkor hoztam ki a feleségemet a kórházból. Pénteken kihoztam, hétfőn már kint voltam Okučaniban a szentesi műszaki alakulattal, és át tudtam érezni mit jelent az, hogy otthon hagyni egy családot, egy feleséget, gyerekeket, és mindig az a gondolat: de vajon mi történhet velük? Vajon mi lehet a gond, a probléma otthon? Én itt vagyok, és tétlenül nem tudok segíteni. Ezeket, amit nap, mint nap mondhatnám azt, hogy átél az állomány. Ezeket a gondokat, ezeket a problémákat, ezeket lehet kezelni. A lelkigondozás mindig ott kezdődik, hogy van két fél. Az egyik az a bizalmas fél, jelen esetben a tábori lelkész, akihez oda mer menni, akinek el meri mondani az ő gondját, baját, problémáját, és ilyenkor hagyom hadd beszéljen. Hiszen ez a fontos. Az, hogy ki tudja a lelkét üríteni. El tudja mondani mi az ami nyomasztja őt, mi az ami fáj neki, mi az ami bántja őt. Számos esetben volt úgy, hogy megkértek, jöjjünk be a kápolnába, mert otthon beteg az édesanyja, mert beteg a gyermeke, és szeretne imádkozni velem. Közösen imádkozzunk a jó Istenhez, hogy valóban őrizze meg az ő szeretteit, és hogy vigyázzon rájuk. Mert ha hazamegy, ő ugyanolyan épségben szeretné őket átölelni, átkarolni, mint ahogy otthagyta, mielőtt kijött a misszióba.

Legyetek éberek, virrasszatok! Adventi gondolatait osztja meg velünk Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető katolikus tábori lelkész, amelyet Afganisztánban rögzítettünk.

- Egykori gimnáziumi osztályfőnököm, ha észrevette, hogy stúdium időben valaki unatkozva bámészkodik, vagy éppen kajla idétlenséggel múlatja a tanulásra szánt drága időt, felszólította az illető nebulót: tervezze meg az érettségi bankett ülés rendjét, de minden variációban ám, mert lehet, hogy éppen ő nem lesz ott. Akkoriban számunkra a vizsgák, és a rájuk való előkészület tűnt a legnagyobb fegyverténynek, de azóta már tudom, hogy minden kor minden emberének megvan a saját, aktuális, és természetesen a többieknél sokkal fontosabb célja, és ehhez kapcsolódó várakozása.

Már az apostolok is azon versengtek, hogy ki üljön a jobb és a baloldalon a mennyek országában. Furcsa módon ők sem arról vitatkoztak, ki milyen feladatokat hajtson végre. A jövendőről szóló viták és elképzelések, sokszor megbénítják azokat a várakozó embereket, akiknek itt és most lenne tennivalójuk. Akarva, akaratlanul az a buta kép jut az eszembe, milyen ostoba lenne az a katona, akire éppen lőnek, és azon töprengene, hol kellene állnia majd otthon, a visszafogadó ünnepségen.

Készítsétek az Úr útját! Elég egyértelmű, és határozott feladat. Nem csupán eget kémlelgető bámészkodás, hanem tettekkel teli várakozás, kapcsolatépítés. Keresztelő János volt az egyik fő útépítő. Miben állt a sikere? Ha mai szemmel nézve sikeresnek lehet nevezni, egy kivégzéssel végződő karriert. Talán a népnek jól esett időnként az ostorozás, talán a hivatalos irányvonallal időnkét szembe forduló, határozott, karizmatikus személyisége vonzotta a bizonytalan, és iránymutatásra váró tömeget? Nehéz egyértelműen választ adni, de az biztos, hogy az embereknek akkor is, most is, szükségük volt, és van, a hiteles, tiszta, és őszinte szóra.

Saint-Exupery az Ember Földje című kötetében ír egy öreg rabszolgáról, aki miután visszanyerte szabadságát, lassan sétálgatott a városka utcáin. Az utcák sok járókelője mind tisztelte benne a szabad embert, megosztotta vele testvérien a napfényt, de senki nem adta a jelét annak, hogy szüksége volna rá. Szabad volt, e végtelenül szabad. Annyira, hogy már szinte nem is érezte, hogy a Földhöz tartozik. Hiányzott neki az emberi kapcsolatoknak az a súlya, Istenhozzádok, szemrehányások és örömök, mindaz, amit az ember minden egyes mozdulatával ápol és széttép. Hiányzott az, az ezernyi szál, amely a többi emberhez köti az embert, és súlyt ad neki. Vannak pillanatai az életnek, amikor az ember meg tanulja értékelni azt, amiről addig úgy gondolta, hogy természetes tartozéka életének. Több ezer kilométer távolságban az otthontól, karácsony tájékán, talán még inkább igaz ez. Aki az ünnepet jelenti itt az otthontól távol is, a Gyermek, nem ír hivatalos meghívó levelet, nem szólítgat protokoll szerint, sőt, egyáltalán nem beszél, mégis mindenkihez eljut üzenete. Van, aki meghallja, van, aki megérti.

Az ünnepre méltóvá kell válnunk, hogy le ne késsük azt. El ne suhanjon felettünk észrevétlenül, ezért is van az adventi készületi időszak: a várakozás, a virrasztás, az őrszolgálat, mert meg kell dolgozni az ünnepért.

Legyetek éberek, virrasszatok! A katonák számára sokkal természetesebb ez a parancs, mint a civil világnak, hiszen nekik az alapvető feladataik közé tartozik, hogy őrizzék a többieket. Nem dermedten, és tanácstalanul, mint az evangéliumi utolsó időket váró tömeg, hanem tettekre készen, hiszen nem csak önmagukért felelősek, virrasztásuk a társaikat is védelmezi. A virrasztó az éjszakában virraszt, az éjfélen már túl, de a hajnalon még innen. Ő az alvók között éber. Értéket őriz, olyan kincset, amiről a többiek csak álmodni mernek. És az álomból felriadva talán arra is rádöbbennek egyszer, hogy nem ők tartják meg az ünnepet, hanem az ünnep tartja meg őket emberségükben.

Múltidéző Kalendárium - Bővített változat


 
184 éve 1828. december 10-én született Korányi Frigyes (Kornfeld) belgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a magyar orvostudomány egyik korai meghatározó alakja.

Nagykállóban született tehetős izraelita orvos családban, nyolc testvére volt. A középiskolát a szatmárnémeti piaristáknál végezte, a pesti egyetem orvosi karán 1844-ben kezdett tanulni.
Orvostanhallgatóként rész vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Előbb mint nemzetőr, majd mint a Szabolcs vármegyei önkéntes zászlóalj gyógyszertár parancsnoka. Ksőbb a nyíregyházi katonakórház főhadnagya lett, a szabadságharc végén pedig a 104. honvédzászlóalj főorvosa volt.
1848-ban apja kezdeményezésére ő is (teljes családjával együtt) áttért a katolikus hitre és felvette a Korányi nevet. 1849 őszén folytatta tanulmányait Pesten, 1852-ben szerzett diplomát. A szabadságharcban való részvételéért még ebben az évben száműzték Bécsből felségsértés címén (egy magánlevélben tett egy megjegyzést Ferenc Józsefre – „a császár jóképű gyerek” – amit – szándékosan vagy véletlenül – „jóltáplált gyereknek” fordított félre a rendőrségi cenzúra, így az gúnyosnak hatott) illetve Pestről is, Nagykállóba. 1852-ben kezdte meg praxisát Nagykállóban, 1859-ben egyik alapítója volt a helyi kórháznak. 1861. január 30-án Szabolcs vármegye főorvosának nevezték ki. A magyar alkotmány felfüggesztése (provizórium) elleni tiltakozásul 1861. november 4-én a teljes megyei tiszti karral együtt lemondott. (a provizórium egészen a kiegyezésig tartott) 1864-ben amnesztiát kapott és visszatérhetett Pestre, ahol előbb a tífusz-fiókkórház, majd 1865-ben a Rókus Kórház idegbeteg osztályának vezetője lett. 1864-ben a pesti egyetemen magántanári képesítést szerzett idegkórtanból. 1866-ban kinevezték a pesti egyetemen a belgyógyászat tanárává.

1878-ban kezdődött meg az I. belklinika (ma Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet, rövidebb nevén „Korányi Kórház”) építése saját tervei alapján, melynek átadása után egészen haláláig igazgatója lett és maradt. „Klinikáján” – Magyarországon elsőként, de a korban sem túl elterjedt módon – bevezette a laboratóriumi kutatást, a vegyi-, bakteriológiai- és röntgenvizsgálatokat. Előadásaiban, szakirodalmi tevékenységében a kor leghaladóbb, legkorszerűbb tudományos nézeteit propagálta és érvényesítette.

Részt vett az 1870-es évek egészségügyi reformjainak előkészítésében és kidolgozásában (1874. évi egyetemi orvosképzési reform, 1876. évi közegészségügyi törvény), mely révén számos korábbi, még tanulmányútjai során megfogalmazódott reformelképzelését keresztül tudta vinni. Munkássága elismeréseként 1884-ben nemesi, 1908-ban bárói rangot kapott, 1891-ben a főrendiház örökös tagja lett. 1884-ben az MTA levelező tagjának választotta.

1886-ban kinevezték egyetemi rektorrá. Kezdeményezésére indult meg az aktív megelőző és gyógyító küzdelem a tuberkulózis (tbc) ellen, melynek keretében aktívan részt vett a tüdővizsgálói rendelő hálózat, a tüdőszűrő állomások kiépítésében, elterjesztésében. Teljes egészében neki köszönhető az Erzsébet királyné Tüdőszanatórium 1905-ös megnyitása, mely a saját tervei alapján az általa gyűjtött adományokból épült fel.

84 éves korában 1913. május 19-én hunyt el Budapesten.

100 éve 1912. december 4-én hunyt el Számvald Gyula honvéd főhadnagy, később Stahel Gyula, az amerikai polgárháborúban az északiak altábornagya, az Amerikai Egyesült Államok diplomatája. (Szeged, 1825. november 5. – New York, 1912. december 4.).

Az 1848-as forradalom előtt Pesten könyvkereskedése volt. Jó barátságot ápolt Petőfi Sándorral. A költő hozzá írta az „Egy könyvárus emlékkönyvébe” című versét. A szabadságharcban főhadnagyként vett részt Guyon Richárd hadosztályában. A branyiszkói ütközetben megsebesült. A világosi fegyverletétel után Lipcsében újságíróként dolgozott. Rövid időre hazatért, majd 1855-ben újra emigrált, előbb Londonba, majd New Yorkba ment. Amerikában hírlapírással foglalkozott. Angliában vette fel a Stahel nevet. A névváltoztatás oka nem ismert, de az amerikai polgárháborúban részt vevő Julius Stahel és a magyar szabadságharcból ismert Számvald Gyula közötti azonosság kétségtelen.
Mikor Lincoln elnök kibocsátotta felhívását önkéntes csapatok felállítására, 1861 májusában Stahel megkezdte a 8. New York-i gyalogezred szervezését. Az első Bull Run-i csatában 1861. július 21-én ennek az ezrednek volt a parancsnoka és rá hárult a feladat, hogy a vesztes csata után biztosítsa az északiak számára a visszavonulást. Stahel Gyula ezután részt vett a polgárháború számos csatájában, különösen kitüntette magát 1862. június 8-án a Cross Keys-i ütközetben, majd 1864. június 5-én a piedmonti ütközetben. Ez utóbbiért 1893-ban megkapta a legnagyobb amerikai katonai kitüntetést a Medal of Honor-t. Hősiességét és katonai vezetői tehetségét már a polgárháború alatt is elismerték, 1861 novemberében dandártábornoki, 1864. március 14-én pedig altábornagyi rendfokozatot viselt. Így ő egyike az amerikai polgárháború hét magyar származású tábornokának.

A piedmonti ütközetben bal karját szétroncsolta egy golyó. Sebei begyógyultak, de ez katonai pályafutásának végét jelentette. Ezután haditörvényszéki elnök volt, majd a háború után amerikai főkonzul lett Japánban, majd Sanghajban. 1885-ig állt diplomáciai szolgálatban, ezután visszatért az Amerikai Egyesült Államokba. A nemzeti hősök arlingtoni temetőjében temették el. Koporsóján Wilson elnök koszorúját is elhelyezték.

87 éve 1925. december 5-én született Toma András az utolsó magyar hadifogoly. 2004-ben hunyt el.

35 éve 1977. december 7-én halt meg Goldmark Péter Károly magyar származású amerikai mérnök, fizikus. (Budapest, 1906. december 6. – Port Chester, 1977. december 7.) Dédapja Goldmark József volt, a zeneszerző Goldmark Károly testvére, jeles kémikus és lánglelkű forradalmár, aki nemcsak 1848 bécsi forradalmi mozgalmaiban vett részt, de - emigránsként - Amerikában is, az Észak-Dél háborúban, az északiak oldalán. Nemcsak szellemével, hanem az újfajta puskagyutacs találmányával is segítette a hadsereget.

Goldmark Péter Károly büszkén vállalta őseit. (Nevében a Károly tudatos emlékezés a zeneszerző rokonra.) Maga is vonzódott a zenéhez, késő éveiben szívesen muzsikált a szomszédjában lakó Benny Goodman-nel. Pesti középiskolás korában azonban fizikai ismereteivel és készségével lepte meg tanárát. Nem csoda hát, hogy amikor családjával 1920-ban Bécsbe emigrált, a bécsi műszaki egyetemre jelentkezett. Ezután Berlinben folytatta tanulmányait, a charlottenburgi műszaki főiskolán tanult, és dolgozott Gábor Dénes mellett, aki felismerte a fiatal kutató tehetségét, és további kutatásokra ösztönözte. Goldmark Péter Károly visszatért tehát Bécsbe, s itt Ernst Mach professzor irányításával megírta Egy új eljárás ionok sebességének meghatározására című értekezését, amelyet a bécsi tudományos akadémiának nyújtott be.

Már ekkor intenzíven érdeklődött a még gyermekcipőben járó televíziózás iránt. A BBC-ben megindult kísérletek nyomán Goldmark Péter Károly egy olyan berendezést állított össze, amelynek 2,5 x 3,8 cm-es képernyőjén sikerült képet kapnia. Ez 1926-ban történt, Goldmark 20. születésnapján.
Sikerei nyomán az angol Pye társaság alkalmazta őt, majd újabb rövid bécsi tartózkodás után 1933-ban New York-ba hajózott. Itt 1935-ben a CBS hírközlési társaság munkatársa - később kutatási laboratóriumának vezetője, majd a társaság igazgatója, utóbb alelnöke - lett. Csakhamar felhagyott a mechanikus televíziós berendezések kísérleteivel, és új útra tért: az elektronikus - képcsöves - televíziós készülékekkel kezdett foglalkozni. 1940. szeptember 4-én mutatta be találmányát: a gyakorlatban használható színes televíziót.

A 2. világháború alatt haditechnikai kérdésekkel foglalkozva, megoldotta a német radarkészülékek zavarásának kérdését. A háború után tökéletesítette színes TV eljárását, amelyet már az űrkutatás során is alkalmaztak: ennek révén láthatták szerte a világon a Holdon tett első emberi séta számos mozzanatát. Ő dolgozta ki a televízió orvosi alkalmazásának elméletét és gyakorlatát, és nevéhez fűződik a "hosszan játszó", népszerű nevén: a mikrobarázdás hanglemez kifejlesztése.
Zseniális módon oldotta meg a televíziós kép "konzerválását" is: eljárása, az EVR (electro video recording) a képmagnetofon elterjedéséig maradt elismert és közkedvelt módszer.
Már 71. évében járt, amikor az Egyesült Államok elnöke, Jimmy Carter - 14 tudóstársával együtt - neki is átnyújtotta a tudományos munka legmagasabb amerikai elismerését jelentős nemzeti tudományos érdemérmet, a National Medal of Science-t.

208 éve 1804. december 8-án született Damjanich János honvédtábornok, aradi vértanú. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb magyar tábornoka lett a császári és királyi hadsereg e szerb származású katonája. Gyakran a reménytelen helyzetből is tudott fordítani, és ezt alig árnyékolja be, hogy időnként megbetegedett, - a nyári hadjárat előtt balesetet szenvedett -, és szakértelme ilyenkor hiányzott a tisztikarból. Kötél általi halálra ítélték, és az aradi várban 1849. október 6-án kivégezték. Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt, legendássá vált végső szavai: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!” Soha nem szenvedett vereséget a harcmezőn, minden ütközetet és csatát megnyert. 1820-tól hadapród, 1848 áprilisától már főszázados a 61. gyalogezredben Temesváron, itt azonban összeveszik felettesével, Haynau altábornaggyal, aki a magyarokat és Kossuthot szidalmazta, ezért Itáliába vezénylik egy gránátosszázad parancsnokaként. Hamarosan azonban visszakérette magát Magyarországra, és június 20-tól már őrnagyi rangban vett részt a híres fehértollas szegedi 3. honvédzászlóalj felállításában és kiképzésében. Kiváló parancsnok volt, katonái rajongva szerették, zászlóalja – a „fehértollasok” – a szabadságharc egyik leghősiesebb egysége lett. (†1849).

158 éve 1854. december 8-án hunyt el Mesterházy István honvéd ezredes, 1848-49-es hadosztályparancsnok (sz. 1811). Mesterházy István (Mesterháza, 1811. április 23. – Mesterháza, 1854. december 8.) katonatiszt, az 1848–49-es szabadságharcban a honvéd hadsereg ezredese.
A soproni evangélikus líceumban végezte tanulmányait, majd 1831-ben hadapródként lépett a császári hadsereg 32. (Esterházy) gyalogezredébe. 1832-től 1837-ig a magyar nemesi testőrségben, 1837-től a 6. (Wallmoden-Gimborn) vértes ezredben szolgált. 1848-ig századosi rendfokozatot ért el.
1848 nyarán részt vett a Heves vármegyei nemzetőrség szervezésében. Az év őszén százötven lovas nemzetőrrel csatlakozott az aradi ostromsereghez. 1849 januárjában a tiszai védvonalhoz vezényelték. Január végén és februárban Cibakházánál többször visszaverte az Ottinger Ferenc vezette császári dandár támadását, ezért a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályával tüntették ki. A tavaszi hadjárat ütközeteit a Klapka György parancsnoksága alatt álló I. hadtestben harcolta végig. Márciustól alezredesi rangban az 1. (Császár) huszárezred parancsnoka lett. Május végétől ezredesként az I. hadtest lovashadosztályának parancsnokává nevezték ki. Részt vett a Vág melletti harcokban, a július 11-ei komáromi csatában, a július 15–17-ei váci csatában és az augusztus 2-ai debreceni ütközetben.
A világosi fegyverletétel után az aradi hadbíróság golyó általi halálra, majd az ítéletet megváltoztatva tizennyolc évi várfogságra ítélte. Olmützben, Lipótváron és Kufsteinben raboskodott. Röviddel halála előtt, 1853. július 18-án kapott kegyelmet. A mesterházai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

108 éve 1904. december 9-én született Horthy István kormányzó-helyettes, gépészmérnök, repülő főhadnagy (†1942).

64 éve 1948. december 10-én az ENSZ közgyűlésén elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

55 éve 1957. december 10-én halt meg Pálinkás-Pallavicini Antal honvéd őrnagy, az 1956-os forradalom mártírja. 1922. július 30-án született Budapesten, két nagy múltú arisztokrata család gyermekeként. Édesapja az olasz eredetű Pallavicini családból származó Pallavicini György őrgróf volt. Édesanyja Andrássy Borbála grófnő volt. Anyai nagyapja az 1905-ben elhunyt Andrássy Tivadar gróf volt, Andrássy Gyulának, az Osztrák–Magyar Monarchia első miniszterelnökének fia.

Pallavicini Antal a gimnáziumi érettségi után a csepeli Weiss Manfréd Gépgyárban kezdett dolgozni.
1940 decemberében önkéntesként bevonult a Magyar Királyi Honvédséghez. 1941-ben felvették a Ludovika Akadémiára. 1943-ban harckocsizó hadnaggyá avatták. Magyarország német megszállása (1944. március 19.) után bekapcsolódott a náciellenes, antifasiszta ellenállási mozgalomba. Részt vett a Magyar Front létrehozásában, a Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai által vezetett demokratikus ellenállási mozgalom katonai csoportjának összekötőjeként működött. A szervezkedés vezetőinek letartóztatása után átszökött a frontvonalon, és Temesvár térségében a Szovjet Vörös Hadsereg fogságába esett. Az önként átállt magyar katonákból szervezett hadosztályban zászlóaljparancsnoki beosztásba került. A németek elleni harcra szánt önkéntes hadosztály bevetésére azonban már nem került sor. Pallavicini Antal az NKVD 126. sz. nyikolajevi hadifogolytáborában lett szovhoz-brigádvezető, később a lágerkórház részlegparancsnoka.

1946 februárjában érkezett haza a szovjet hadifogságból. Sikeresen átesett az igazolási eljáráson, így megmaradhatott a katonatiszti pályán. A felszerelési csoportfőnökséghez osztották be. 1947-től Beleznay István vezérőrnagynak, a Honvédség anyagi főcsoportfőnökének segédtisztje lett.
Pallavicini Antal 1947-ben belépett az Magyar Kommunista Pártba. 1948-ban kitüntették a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatával, a háború alatt végzett antifasiszta tevékenységéért. Tagjelölt lett az 1948-ban megalakult Magyar Dolgozók Pártjában is. 1950-ben a piliscsabai harckocsizó ezredben szolgált, ahol kinevezték zászlóaljparancsnokká. 1951-ben Aszódra helyezték, az ottani ezred törzsfőnöki beosztásába. Ebben az évben történelmi Pallavicini családnevét a plebejus hangzású Pálinkásra változtatta.

1954-ben alezredessé léptették elő, de visszaéléssel vádolták meg. Visszaminősítve Egerbe helyezték, az ottani gépkocsizó lövészezred egyik zászlóaljának parancsnoki beosztásába. Ugyanekkor törölték tagjelöltségét az MDP-ben, nagybirtokos arisztokrata származására való hivatkozással. 1955 júliusában a rétsági Páncélos Tiszthelyettes Kiképző Ezredhez helyezték, beosztott törzstisztként. 1956-ra az itteni harckocsiezred törzsfőnöki beosztásáig emelkedett. Ebben a tisztségben érte az 1956-os forradalom kitörése.

1956. október 30-án a rétsági harckocsiezred Forradalmi Katonatanácsának elnökévé választották. Kapcsolatban állt a helyi civil forradalmi szervezetekkel, a nemzetőrség részére több alkalommal fegyvert és lőszert szolgáltatott ki. Ugyanezen a napon az Újpesti Nemzeti Bizottság fegyveres csoportot küldött Mindszenty József bíboros kiszabadítására, akit Felsőpetényben, az Almássy-kastélyban őriztek. Az ÁVH-s őrség harc nélkül feloszlott, a felkelők a kiszabadított Mindszentyt a rétsági laktanyába vitték. Az akcióban részt vett a rétsági ezred néhány tisztje is (Stift Róbert, Vajtai Gyula, Tóth József főhadnagyok, Galajda Béla hadnagy). Maga Pálinkás őrnagy ekkor még nem vett részt az eseményekben. Tildy Zoltán államminiszter még aznap utasította az ezred parancsnokságát, hogy Mindszentyt szállítsák Budapestre, megfelelő biztosítás mellett.

Október 31-én reggel Pálinkás őrnagy, mint ezrede törzsfőnöke és katonatanácsának elnöke, rohamlövegből, harckocsikból, katonai teherautókból, az újpesti felkelők tehergépkocsijaiból és két Pobjedából álló menetoszlopot szervezett, amelyen Budapestre szállította Mindszentyt,
A bíboros elismeréssel szólt az őt kísérő katonákról, köztük Pálinkás őrnagyról is. A budai Várban Pálinkás őrnagy különítményének tisztjei látták el az Úri utcai érseki palota őrzését november 4-éig, amikor a szovjet csapatok támadásának hírére Mindszenty bíboros az amerikai nagykövetségre ment.
Pálinkás őrnagy, tiszttársaival együtt visszatért rétsági állomáshelyére. Az ezredparancsnok, Garami Lajos utasítására riadót rendelt el, páncélosai védelmi terepszakaszt foglaltak el, a civil felkelőknek nagy mennyiségű fegyvert adtak ki. A Honvédelmi Minisztérium utasítása értelmében azonban – amelyet Váradi Gyula vezérőrnagy továbbított nekik telefonon – nem került sor tűzharcra, letették a fegyvert a bevonuló szovjet csapatok előtt.

A Népszabadságban már 1956. november 25-én megjelent egy újságcikk, „Mindszenty bíboros jelentkezése az ellenforradalmi kísérletben” címmel, amely Pálinkást az ellenforradalom egyik vezéralakjaként állította be, és megvádolta a bíboros erőszakos kiszabadításával is. A cikkben céloztak arisztokrata származására, és édesapjának, Pallavicini Györgynek az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság ellen kifejtett tevékenységére is.

Pálinkás őrnagyot, több tiszttársával együtt 1956. december 25-én letartóztatták, majd szabadon engedték. Nem akart az új rendszer fegyveres szolgálatába lépni,ezért nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, saját maga kérte leszerelését, mely 1957. január 4-én meg is történt. Ezután a Honvédség Mohács utcai garázsában dolgozott, garázsmesterként.

1957. február 6-án éjszaka ismét letartóztatták. Katonai bíróság elé állították. Mindszenty bíboros törvénytelen kiszabadításával, ellenforradalmi röplapok aláírásával, és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésével vádolták meg.

1957. szeptember 16-án Pálinkás Antalt a Budapesti Katonai Bíróság első fokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az ügyész fellebbezése nyomán ítéletét a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1957. november 11-én kötél által végrehajtandó halálos ítéletre súlyosbította. Kegyelmi kérvényét elutasították. 1957. december 10-én reggel a Budapesti Országos Börtönben kivégezték, testét a budapesti Új köztemető 301-es parcellájában jeltelen sírba vetették.
Mindszenty bíborost mélyen megrázta Pálinkás őrnagy kivégzésének híre. „Halála kapcsolódik a velem történt eseményekhez” – írta 1974-ben kiadott Emlékirataiban. A rendszerváltás után rehabilitálták és posztumusz előléptették ezredessé.

A múltidéző kalendáriumot, Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

Kedves hallgatóink! Adásunkkal kapcsolatban változatlanul várjuk véleményüket az
interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímre, illetve a Katolikus Tábori Püspökség címére, Budapest, Szabadság tér 3., 1054.

"
Ha követed a józan ész szabályait, ha buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat kíván, ha sem jobbra, sem balra nem téved el a tekinteted, ha nem nézel maszkok után, és cselekedeteid összhangban állnak a természettel, ha minden szavad a hősi időben felidéző igazság jegyében születik, ha semmit sem vársz, és semmitől sem remegsz, ha megőrzöd lelked és szellemed tisztaságát akkor biztos lehetsz benne, megtalálod amire annyira áhítottál: a boldogságot."
Marcus Aurelius gondolataival kívánok további tartalmas rádiózást. Advent lévén csendes, meghitt elmélyülést. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.
 
Észrevételeiket, javaslataikat várjuk és tisztelettel fogadjuk az alábbi elérhetőségeken:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu


Táborilelkész  -  Forrás: KTP - Mária Rádió


 
© 2010. Táborilelkész - a katonák egyházi hírei