TÁBORILELKÉSZ

HÍREK
TÖRTÉNELEM
 • A vallás, az egyház és a katonaság
 • A katonai lelkipásztori szolgálat története 1773-ig
 • Apostoli Tábori Helynökség működése a Habsburg-monarchiában 1773-1918 között
 • Forradalmak és a katonai lelkészet
 • Nemzeti hadsereg és a Magyar Apostoli Tábori Helynökség
 • Magyar Királyi Honvédség tábori lelkészete
 • Katonalelkészi szolgálat a Magyar Néphadseregben
HM TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns szolgálati ág
 • HM Tábori Lelkészi Szolgálat Zsidó Lelkészi Szolgálati Ág Tábori Rabbinátus
PROGRAMOK
ELMÉLKEDÉSEK
ÜNNEPEK
VIDEOK
INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET
GALÉRIÁK
ÉLŐ TÖRTÉNELEM - VITÉZI REND
IMPRESSZUM


TÉMAGYŰJTŐ
HM Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat hírei
Vitézi Rend
Zsidó Lelkészi Szolgálat hírei

 PARTNER LAPUNK HÍREI

 KATOLIKUS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. november  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 PROTESTÁNS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2017. november  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

 KERESÉS
 

 ON-LINE KÖZÖSSÉGI KOMMUNIKÁCIÓ

Neve:          
Jelszava:     

 HÍRLEVÉL


Nagycsütörtök

Startlap megosztás
2011-04-19 17:00:21

Az utolsó vacsoraA korai kereszténységben két mise volt ezen a napon, amiből lassan kialakult a mai gyakorlat, ami szerint délelőtt a püspöki székesegyházban a püspök megszenteli a szent olajokat, és papjaival együtt, a hívek jelenlétében megújítják azokat a fogadalmakat, amelyeket az Istennek és az Egyháznak tettek, és így kifejezik és megvallják az egyházmegye egységét.

Az olajszentelés régi antik hagyományra nyúlik vissza, ahol az olajnak szerteágazó szimbolikája is volt: egyrészt jelentette a gyógyítást, hiszen olajjal kenték be a sebeket; másrészt az olaj a megerősítés eszköze is volt, a sportolók ezzel kenték be a testüket, hogy az ellenfél ne találjon fogást rajta, de olajjal világítottak, így az Istentől jövő világosság szimbóluma is volt. Ugyanakkor az ókorban az uralkodókat olajjal kenték föl, így az olaj a méltóság, a kiválasztottság jele is. Az Egyház ezeket az ókori jelentéstartalmakat átvette és az egyes szentségeknél alkalmazta is. Az Egyházban több szentségnél is használnak különféle olajokat (keresztség, bérmálás, pap- és püspökszentelés, betegek kenete). Ezekhez a szentségekhez három különféle olajat szentelnek Nagycsütörtökön, az ún. Krizma-misén: a keresztelendők olaját, a betegek olaját és a krizmát, amit az Egyház szentelésekkor használ. Ezek az olajok különféle növényekből készülnek (20-40 féle növényből sajtolják), a püspök szenteli meg őket, és a székesegyházból viszik szét az egyházmegye minden templomába.

Jézus lábat mosAz esti mise az Utolsó Vacsora emlékmiséje, amikor Jézus szavai szerint megismételjük az Ő tetteit: Egyrészt a lábmosásszertartásában, amikor a pap, vagy az egyházi elöljáró megmossa és megcsókolja 12 férfi lábát ugyan úgy, mint ahogyan azt Jézus tette: „Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik:

»Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: "Mester" és "Uram", és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte. Mivel ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek.«” (Jn13,12-17)

A középkorban ilyenkor a város szegényeinek lábát mosta meg és csókolta meg a püspök, (érdemes belegondolni), akiket aztán meghívtak ebédre, ami után megkapták az ezüst evőeszközöket, vagy pénzt adtak nekik. Lehet, hogy egy ideált soha nem lehet a maga teljes valójában megtenni, de maga a tökéletesség képe erőt ad annak követésére. Az Egyház minden gyöngesége ellenére gyakorolja a lábmosás szertartását, amelynek igazi jelentése évről-évre megújít minket: mi felé kell törekedni. Jézus Júdásnak, az Ő árulójának lábát is megmosta.

Az Utolsóvacsora Jézus egész küldetésének összefoglalása és beteljesítése. Ekkor foglalja össze saját kilétének igazi lényegét: halála engesztelő áldozat az emberiségért. Ezt az engesztelést nem Isten követelte, hanem mi emberek, mi gondoltuk azt, hogy a halál Isten bosszúja, hanem Ő az Isten mutatta meg, hogy a halál nem az Ő büntetése, csak mi éljük meg, mint büntetést. Jézus az Utolsó vacsorán saját rövidesen bekövetkező halálát, mint engesztelő áldozatot, mutatja be.

Ezt fejezi ki a test és a vér különítése, az Eukarisztiában: „Fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.«” (Lk22,19-20)

Egész Nagyböjtben nem hangzik föl a Dicsőség Isten magasztaló éneke, de most Nagycsütörtökön a harangok és csöngők kíséretében fölhangzik, aztán a föltámadásig elnémul az Egyház Jézus szenvedésére utalva. Vidéken azt mondják "a harangok Rómába mennek", ezalatt az idő alatt fakereplővel jelzik a delet. Az Utolsó vacsorán saját testévé tette a kenyeret és vérévé változtatta a bort: „Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: »Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.«A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja. Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keble felé hajolva foglalt helyet. Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg: Ki az, akiről beszél? Az odahajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: »Uram, ki az?« Jézus azt felelte: »Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.« Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának.” (Jn13,21-26)

JúdásJézus Júdással az árulójával is megosztja Testét és Vérét, ami azonban Júdásban az árulást és nem a szeretet növekedését eredményezi.

A zsidók a húsvéti lakomán a "Széderesten" az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték. Jézus maga is megülte a zsidók húsvétját, de megújította a régi áldozatot: Jézus lett a mi húsvéti bárányunk.

A hívek az Utolsó vacsorán két szín, a kenyér és a bor színe alatt áldoznak, veszik magukhoz Jézus Testét és Vérét. Jézus az Utolsó vacsora után a Getszemáni kertbe ment tanítványaival, és ott virrasztott: „Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: »Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom.« Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrődni. Akkor azt mondta nekik: »Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.« Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.« Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: »Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.« Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: »Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.«

Megint visszatért, és újra alva találta őket, mert a szemük elnehezedett. Erre otthagyta őket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal. Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«” (Mt26,36-46)

Az Utolsó vacsora után az Egyház együtt virraszt Krisztussal, akiről a Szentírás azt írja: „Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett.” (Zsid5,7-8)

Ilyenkor éneklik a "Lamentációt", Jeremiás siralmait, mivel Jézust elfogták. Ettől kezdve az Egyház nem mutat be szentmise áldozatot egészen a feltámadás liturgiájáig. Ennek az elfogatásnak és Jézusnak ruháitól való megfosztásának a szimbóluma az oltárfosztás, amikor az oltárt megfosztjuk a díszeitől és csendben, elbocsátás nélkül távozunk. Ezzel kezdetét veszi a passió, a Jézus szenvedésére való emlékezés.

Betegek, keresztelendők olaja és krizmaA BETEGEK OLAJÁNAK MEGÁLDÁSA:

Istenünk, minden vigasztalás Atyja, te, szent Fiad által, segíteni akartál a betegek szenvedésén.
Hallgasd meg kegyesen hitből fakadó imádságunkat! Kérünk, küldd el vigasztaló Szentlelkedet a mennyből erre az olajra, amelyet a zöldellő fa terméséből fakasztottál, testünk táplálására. Szent áldásod + által legyen ez az olaj testi, lelki és szellemi oltalom mindazoknak, akik a szent kenetben részesülnek. Vessen véget minden fájdalomnak, orvosoljon minden betegséget és minden gyengeséget. Ez legyen az a szent olaj, amelyet megáldottál számunkra, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében. Ámen.

A KERESZTELENDŐK OLAJÁNAK MEGÁLDÁSA:

Istenünk, szent néped erőssége és oltalmazója! Te alkottad meg az olajat és tetted az erő jelképévé. Áldd meg + kegyesen olajunkat, és adj erőt a keresztelendőknek, akiket vele megkenünk. Fogadják lelkükbe az isteni bölcsességet és erőt, hogy egyre mélyebben megértsék Fiadnak, Krisztusnak evangéliumát, és nagylelkűen vállalják az áldozatos keresztény életet. Legyenek méltók az istengyermekség kegyelmére: Egyházadban örvendezve szülessenek ujjá, és boldogan éljék a keresztény életet. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

A KRIZMA MEGSZENTELÉSE:

Most könyörögjünk, kedves testvéreim, a Mindenható Istenhez, hogy áldja meg és szentelje meg ezt az olajat, és mindazokat, akiket vele külsőleg felkenünk belsőleg is legyenek FELkentté és isteni Megváltónk művének méltó részesévé. Istenünk, Te vagy a szentségek szerzője és az élet forrása: A hála szavával járulunk végtelen jóságod elé, mert előre jelezted az ószövetségben az olaj megszentelő erejét, majd csodálatosan fölragyogtattad Szent Fiad által midőn az idők teljességében eljött. Mert Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus, a Húsvét szent titka által, üdvözítve a világot a Szentlélek kiáradásával eltöltötte az Egyházat, és elhalmozta csodálatos ajándékai által a mennyből, hogy Egyházad által legyen teljessé a világ megváltásának műve. Az emberiségnek azóta közvetíted kegyelmed kincseit, a szentségi krizmával, hogy fiaid, akik újjászülettek a keresztség vizéből, a Szentlélek kenete által megerősödjenek, és hasonlóvá legyenek Krisztushoz, mint küldetésének társai: próféták, papok és királyok. Kérünk tehát, Urunk, Istenünk, hogy kegyelmed ereje által áldásthozó + szentséggé legyen számunkra ez az illatos olaj-keverék. Ha érintik testvéreinket ennek a kenetnek cseppjei, a Szentlélek ajándékaival áraszd el őket, és minden hely vagy tárgy, melyet e szent olaj megjelöl, szentként tündököljék előttünk. De kiváltképp Egyházadat gyarapítsd az olajkenet szent titka által, hogy eljusson a tökéletességnek arra a fokára, midőn Te leszel minden mindenben, az örök világosság fényében ragyogva Krisztussal, a Szentlélek által, mindörökkön örökké. Ámen.

Szent Péter apostolSík Sándor: Péter sírása

És lőn, hogy a kakas másodszor szólala.
A csarnokban nevettek a római vitézek,
Visszhangzott szavuktól a főpap udvara.
És megfordult az Úr s az ő szemébe nézett.

És akkor minden elmúlt és minden elmaradt,
És minden elmerült hideg nagy messzeségben,
A szolgák és vitézek, fegyverek és falak,
És nem volt semmi többé, csak az a szörnyű két szem. 

Csak az a könnyes két szem. És nem volt semmi más:
Csak ő volt és a Krisztus. És az a villanás,
Melyen az örök titkok minden rejtelme rezgett,

Melynek zengő villáma szegény szívére hullt.
S lőn, hogy az oszlop mellett Péter megtántorult,
És eltakarta arcát és halkan sírni kezdett.

Rónay György:  Olajfák éjszakája

1
Szállj le, éjszaka, szállj,
szenvedés éjszakája,
hűtlenség éjszakája,
gyötrelem éjszakája,
irgalom éjszakája.
Takard be lépteiddel a földet,
borítsd rá fekete lepedődet,
minden kínokra vond rá szemfedődet,
függönyözd el a verejtékezőket.
Szállj le, éjszaka, szállj,
fájdalom éjszakája,
kegyelem éjszakája,
árulás éjszakája,
megváltás éjszakája.

2
Akik a házban ülnek,
a lámpa fénykörében,
terített asztal mellett
ülnek és lakmároznak,
eszik a lakoma testét,
isszák a lakoma vérét,
s a lámpa fénykörében
nem látszik a sötétség -
akik a házban ülnek
azok nem veszik észre,
mikor nyílik az ajtó,
éppen csak egy arasznyit,
csak hogy a Bűn kiférjen.
Fejét leszegve surran,
vállát behúzva lépked -
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Nem én nyúltam a tálba,
nem kezem volt kezével,
nincs is kezem, levágták:
hiánya vár a pénzre;
nem én alkudtam érte,
vérdíjat életére:
nem én vagyok, nem én!
Akik a házban ülnek,
nem is látják osonni,
fal mellett elsuhanni,
árnyékát rejtegetni,
amint kilép az ajtón,
kilép az éjszakába -
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Résén az irgalomnak,
zárán a szeretetnek,
kilép az éjszakába
a Szíve hasadékán.
A tőr ütötte résen,
kés vágta hasadékon
kilép az éjszakába,
utána vér szivárog.
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Utána fény szivárog -
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Fák mögé bú a fénytől -
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Fától fáig lopakszik -
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Utána vér szivárog -
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!

3
Akik a házban ülnek,
lakoma melegében,
a lámpa fénye mellett,
azok nem veszik észre,
mikor hull le a harmat,
mikor száll le az éj.
Árulás éjszakája -
(Júdás) Nem én voltam, nem én!
Hűtlenség éjszakája -
(Péter) Nem én voltam, nem én!
Azok nem veszik észre,
mikor nyílik az ajtó -
Fekete éj homálylik
az ajtó négyszögében -
Mennek az éjszakában,
olajfalomb-ezüstben -
Fájdalom éjszakája!
Irgalom éjszakája!
Csak egynek nem adatik irgalom!
Csak egytől nem múlik el a pohár!
Arccal a kőre rogyva,
olajfalomb-ezüstben,
homlokával a sziklán,
halálos szomorúan -
Világtalan magányban,
kegyetlen kőtenyéren,
világ fölé emelve,
olajfalomb-ezüstben -
Míg lent aludt a három -
Nem én voltam, nem én!
Egy kődobásra tőle -
Nem én voltam, nem én!
Horkolt a fűbe dőlve,
hanyatt a puha fűben
Péter, János, Jakab -
Nem én voltam, nem én!
Egy kődobásra tőle,
olajfalomb alatt!

4
Hanyatt a puha fűben
aludtak, álmodoztak.
Nem bírtak fönn maradni.
egy kurta óra hosszat -
Míg arccal kőre rogyva,
kegyetlen kőtenyéren
olajfalomb-ezüstben
ázott az Úr a vérben.
Világ fölé emelve
kegyetlen kőtenyéren
keresztfa nőtt előtte
kopáran és keményen.
Olajágon tövis nőtt
keserve koronának
vesszőt hajtott a cserje
testét megostorozni.
Tenyerek kérgesedtek
és öklök ólmosodtak -
Nem bírtak fönn maradni
egy kurta óra hosszat.
Mert ez volt az az óra,
mikor eláll a világ szívverése.
Ez az az óra,
mikor az őrség elalszik a strázsán.
Ez az az óra,
mikor a kés ízétől fölcsuklik a Bárány.
És mi vagyunk azok az ácsok,
akik keresztet ácsolunk magunkból,
hogy legyen mire fölfeszítsék
az Istent.
Mi vagyunk azok a hősök,
akik a szolga fülét levágják,
de kakasszóra a főpap udvarában
megtagadják az Istent.
Mi vagyunk azok az őrök,
akiktől ellopják a várat,
akiktől föltörik a pincét,
kirabolják a pajtát,
elorozzák a kincset!
Mi vagyunk azok az ácsok!
Mi vagyunk azok a hősök!
Mi vagyunk azok az őrök!
Legyen hozzánk irgalmas az Isten!

5
Aki a fűben alszik,
nem látja lenn a völgyet,
ahol a kardok égnek,
a fáklyák hömpölyögnek -
a poroszlók pora felhőz,
csatlósok szíja csattan,
álnok csókok csobbannak
a vérívó patakban -
Legyen hozzánk irgalmas az Isten!
Karddal jönnek, doronggal,
mint egy gonosztevőre -
még egyszer térdre roskad,
arccal borul a kőre -
vérverejtékben ázik

azon a kőtenyéren -
világtalan magányban
lépkedni kezd az éjben -
Legyen hozzánk irgalmas az Isten!

Nem bírtunk fönn maradni
egy kurta óra hosszat:
bírjunk veled maradni,
ha szíjak záporoznak.
legyen halotti ágyad
s szívünk sziklasírja,
s támadj föl harmadnapra,
ahogy meg van írva.

Jézus az utolsó vacsoránLEXIKON

NAGYCSÜTÖRTÖK

Az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja, a húsvéti szent háromnap első napja, az olajszentelés és az Oltáriszentség alapításának ünnepe.

Elnevezései:

Az Eucharisztia alapítása alapján a latin szertartásban a 4. századtól: Coena Domini ('az Úr vacsorája'), Feria quinta in Coena Domini ('az Úr vacsorájának csütörtökje'); Natale Calicis ('a kehely születésnapja'), Dies Calicis ('a kehely napja').
A nap kiemelkedő volta szerint a bizánci szertásban: Hé hagia kai megalé pempté ('a szent és nagy csütörtök'), ebből a szláv és magyar nyelvben: nagycsütörtök.
A nap szent volta szerint a latin nyelvterületen a nemzeti nyelveken: szent csütörtök.
A lábmosás  szertartása alapján: mandatum (az antifónáról: Mandatum novum do vobis...'Új parancsot adok');
a bűnbánók feloldozása alapján: Dies absolutionis ('a feloldozás napja').
A liturgikus szín alapján: Németalföldön a 14. században fehércsütörtök.

A zöldcsütörtök névnek több magyarázata van: a nagycsütörtökön feloldozottakat reconciliatinak ('megengesztelődöttek') vagy viridesnek ('zöldelőknek') mondták, a zöldcsütörtök innen: dies viridium.

Német nyelvterületen a Gründonnerstag név valószínűleg nem a zöld színből származik, hanem a grinen, 'sírni' igéből; bár Galliában valamikor a liturgia ruha színe zöld volt. Magyarországon a katolikus néphagyományban a nagycsütörtök csonkacsütörtök.

Nagycsütörtök liturgiája:

Az ősegyházban ezen a napon történt a nyilvános bűnösök kiengesztelése. A vezeklők egész nagyböjtben a templom előcsarnokában kérték a hívek imádságait (később erre is utalva lett a koldusok helye). A vezeklők a templomp előtt leborultak, majd a Miserere (50.) zsoltárt énekelve bevezették őket, kinyitván a templom minden ajtaját, ezzel fejezte ki az Egyház a teljes bűnbocsánatot.

Aetheria beszámolója szerint a 4. század végén Jeruzsálemben 2 szentmise volt: az elsőt a Golgota melletti főtemplomban tartották (Martyrium); a 2. mise a Golgota sziklájánál volt.

Rómában a 7. századtól a déli, pápai szentmisében fogadták vissza és oldozták föl a nyilvános bűnbánókat; ekkor volt az olajszentelés; este a plébániatemplomokban is volt szentmise az Oltáriszentség alapításának emlékezetére. A latin szertartásban ez vált általánossá: délelőtt a püspöki szentmise (krizmamise), melyben az egyhmegye számára a szent olajokat szentelik (krizma), este minden plébániatemlompban az utolsó vacsora emlékmiséje.

A krizmamisében koncelebráció volt akkor is, amikor a latin szertartásban nem volt szokásban. Az esti szentmiséhez kapcsolódott a 6. században először a mozarab liturgiában a lábmosás; a 7. századttól a gallikán liturgia területén az oltármosás, majd az oltárfosztás. E szentmise után az Oltáriszentséget nem a tabernákulumban, hanem a szentsíron őrzik. Jeremiás siralmait (lamentáció, a matutinum 1. olvasmánya) a plébániatemplomokban is énekelték reggel, a szentmise órájában.

Az esti szentmise a lehető legnagyobb ünnepélyességgel kezdődik. Megszólal a Gloria (hamvazószerda óta elmaradt), zúgnak a harangok, szólnak a csengők és az orgona, s a könyörgés után csak népének van kíséret nélkül: a harangok Rómába mennek. A harangok és csengők helyett a kereplő szól.



Forrás: KTP


 
© 2010. Táborilelkész - a katonák egyházi hírei